10. Pénz

Előszóként annyit, hogy minden kedves olvasómtól elnézést kérek, hogy béna a formátum. Per pillanat ennyi tellllik tőlem. Majd egyszer lehet, hogy sokkal ügyesebb leszek. Kérlek, viseljétek el a külcsín hiányát az esetleges belbecs reményében. (ért, miatt, érdekében, helyett, előtt, szerint, mérten....)

5. A megbocsátásról

6. Szex

3. Kicsapongás

Kerülgetem itt a forró kását vagy egyéb trutyit. Mert nem szívesen kritizálja az ember hitbéli testvéreit, illetve más szolgáját[1], már csak a bibliai tiltások miatt se, de muszáj. Valakinek muszáj. Nemcsak azért, mert mindennek világosságra kell egyszer jönni, ki kell derülni, főként, ami igazság, hanem azért is, mert sokan vagyunk. Sorstársak. Kiknek őszinte hitéből vásárt űztek.[2] Akiket becsaptak, kihasználtak. Hol a szeretet ürügyén, hol más bibliai idézeteket fejünkhöz verdesve.

Nem elhanyagolható tény, hogy ebben mi is bűnösök voltunk és vagyunk. Egyrészt, hogy hagytuk magunkat. Másrészt, mert buták voltunk. Harmadrészt, mert nem Isten üzenetében, a Bibliában kerestük meg az alappontokat, hanem elhittünk mindent, amivel a fejünket tömték. Úgy jártunk, mint az a bizonyos próféta, akinek világosan megmondta az Úr, hogy ide és ide menj, ezt és ezt csináld. Erre jött egy másik próféta, és mondta az előzőnek, hogy nekem mást mondott Isten, ne menj a küldetésed után, gyere be hozzám vendégségbe. Az első próféta éhes volt, és inkább hitt a másik prófétának, mint Istennek. Meg is ölte egy oroszlán[3].

Vagy azt a példát is említhetem, hogy még az általános iskolában puskáztunk a padszomszédunkról, és átjavítottuk a megoldásunkat, mert ő mást írt, mint mi, és aztán kiderült, hogy mi a jót javítottuk át a rosszra, mert azt hittük, hogy ő jobban tudja nálunk. Hja kérem, hát hinni a templomban kell! Szokták mondani. De ha módosítjuk a szólást, mindjárt helytállóvá válik: hinni Istennek kell. Nem embereknek.[4]

És még valamit. Ennek a témának kell legyen magyar vonatkozású feldolgozása. Nem ismerem a teljes idevonatkozó nyugati irodalmat, és csak részlegesen ismerem a hasonló amerikai, „nyugati” történéseket.

De a helyzetünk szerintem sajátos. És nem tudjuk idemásolni a vonatkozó fejezeteket egy külföldi eseményről szóló könyvből.

Hiszen elfelejtettük már, de rosszul tettük, hogy mi még úttörők voltunk piros nyakkendővel, és kisdobosok, kékkel. A KISZ tagságikról már nem is ejtenék szót. Vagy ha nem, hát tanáraink és szüleink azok voltak. Sőt, voltak közöttük (esetleg közöttünk?) párttagok, besúgók, ügynökök, zsidóbérencek, verőlegények, és még ki tudja mik. Szőnyeg alá söpörve! Éljen a vadkapitalizmus!

De testvéreim! A lelkünk meg van mérgezve a történelmünkkel és a neveltetésünkkel! Ezt nem lehet feldolgozni, megoldani, eltörölni az amerikai hurráoptimista világnézettel! A kommunizmus kísértete bennünk van.

Meg lehet szabadulni démonoktól, ki lehet űzetni gonosz szellemeket (főként karizmatikusoknak), meg lehet bánni, gyónni, vallani bűnöket, de a személyiségünk teljes átformálása bizony-bizony több évtizedes feladat még Istennek illetve Szent Szellemének is. Na nem azért, mert Isten nem tudna azonnal kirázni és kifordítani, mint a kínai piaci pufi dzsekit, ami kívül orkán, belül puha filcszerű, de mindkét fele hordható. Hanem azért, mert mi nem vagyunk ilyen pufi dzsekik. Hanem igen-igen bonyolult rendszer vagyunk, akiket Isten egyenrangú partnerként tisztel és kezel. És ezért. Magunknak kell végigjárnunk fejlődésünk (megtisztulásunk) állomásait. Sok csúnya állomást is, amikről csak utólag látjuk be, hogy szükséges volt ott lennünk.

Néhány ilyen csúf állomásról fogok írni. Tapasztalataimat, és a levont konzekvenciákat. Hátha segít kedves olvasóimnak elkerülni a hasonlókat, vagy átértékelni, és nem olyan tragikusan fölfogni a már átélteket.

 4. Tolvajnyelv

Azok az emberek, akik fontosabbnak érzik egy bizonyos csoporthoz vagy személyhez való tartozásukat, mint saját egyéni gondolataikat, könnyen esnek az utánzás csapdájába. Vannak csoportok, amelyekben az utánzás már olyan kultikus rítussá válik, hogy az utánzást elutasító, vagy nem elég lelkesen űző csoporttagokat kinézik, kiközösítik.

Olyan baráti és iskolai közösségekben váltam felnőtté, amelyekben az „egyéniség” szó pozitív jelentést hordozott. Mindannyian egyéniségek akartunk lenni, hogy legyünk „valakik”, és ezt az egyéniséget akartuk megjeleníteni úgy öltözködésünkben, mint beszédünkben, illetve életünk minden terén.

A mai modern keresztény egyházakban a kegyességnek bizony megvan a látszatja[5]. Vagyis egyformán öltözködnek, és ami még rosszabb, egyformán beszélnek. Erre persze az a sztereotip magyarázat, hogy a Krisztust tagadó Pétert is a beszédéről ismerték fel, hogy oda tartozik.

Kérdem én. Aki nem káromkodik, és zsoltárokban meg dicséretekben beszél, az csak egyféleképpen tud? Nem elég gazdag a magyar nyelv a változatossághoz? Vagy Isten gyűlöli az egyénit?

Ellenkezőleg. Még a sokat idézett Pál apostol is elvárja, hogy a keresztények beszéde kellemes, sóval fűszerezett legyen, minden hallgatónak testre szabott[6].

Sokkal inkább egy olyan jelenségről van szó, amelytől óva inteném a modern magyarországi keresztény mozgalmakat.

A „tolvajnyelv” nagyon is riasztó az úgynevezett „kívülvalók” szemében. Felettébb Istentől elhívottnak kell lenni annak a személynek, aki leküzdi enyhe hányingerét, amikor már az ötvenedik hívőtől is csak ugyanazokat a túlhangsúlyozott tolvajnyelvi kifejezéseket hallja, amelyeket egyrészt nem ért, másfelől pedig nem kedvel. Hát még az egyen-hanglejtést, mely művészi dallamot kölcsönöz a szent szavaknak a szent szájakból!

Madách Tragédiája óta nem tudjuk szebben és jobban leírni a keresztény felekezetek olyan jellegű, vérre menő háborúját, amely egy esetleges i és y különbségén zajlik. Ezért nem is taglalnám sokáig a keresztyén és keresztény szavak használatának különbségét. Csak megkérdem, ha már a huszonegyedik században a keresztény szó az ismertebb és az elfogadottabb, főleg a megtérítendő „világiak” szemében, nagy gond lenne esetleg ez utóbbit emlegetni az avittos és szenteskedő mellékértelmű keresztyén helyett?

És itt van a másik problema, amelyet az egyébként kiváló Bibliafordítások okoznak. Többek között a Károli. Mikor is született ez a fordítás? Már lassan 500 éve!! És azóta nem fejlődött a nyelvünk? Talán a keresztényeknek (vagy esetleg keresztyéneknek) nem kell megbecsülniük Kazinczyék nyelvújító érdemeit? Állítom, hogy ha a mai egyházak nem beszélik a fiatalok nyelvét, nem „jut át” az Evangélium üzenete! Nem azért, mert ő előttük el van rejtve az igazság, és nincs fülük a hallásra, hanem inkább azért, mert a prédikátor olyan, mint a megkülönböztethető hangokat nem adó hangszer[7]!

Amint elkezdik használni a belterjes tolvajnyelvi kifejezéseket, az evangélizáló keresztények azonnal kirekesztik a hallgatóságukat a titkos klánból, mondván, többek között, hogy megyünk a gyülibe, kijelentésem van az Úrtól, ez vagy az nem ékes, szolgálótestvér, ámen - hozzátéve, hogy ez azt jelenti: úgy van. Mindenekelőtt nem kellene állandóan azt hangsúlyozni, hogy az Úr így, az Úr úgy. A hitetlen érdeklődő számára nem egyértelmű, hogy Jézus az a bizonyos Úr. Lehet neki viszont mondani, hogy Isten, vagy Jézus, mert azt rögtön megérti. Ugyanígy Szent Szellem helyett mondhatnánk Isten szellemét, vagy Isten Szent Szellemét.

A szent szó sokszori ismétlésével is baj lehet. Mivel az „alulképzett” hitetlen nem tudhatja, hogy a szent szó azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített, kiválasztott, az állandóan szentező hívőkről rögtön azt gondolja, hogy ezek is csak álszenteskedő seggfejek. Igenis, ezt gondolja, tessék nyugodtan megbotránkozni.

Továbbmegyek. Ha már keresztények vagyunk és egy egyházközösséghez tartozunk. Nem százszoros-e a felelősségünk egymás szeretésére? Vajon szeretetnek minősül, ha fennhéjázva, kizárólag ezekkel az egységesített mondatokkal vagyok hajlandó beszélni a hittestvéremmel, és egy emberi kifejezés sem sok, annyi sem hagyja el szent ajkaimat? Mért akarunk ilyen módon jobbnak látszani a másiknál?

Ez volt az a pont, ahol mindig is ellenálltam a „kedves” testvéreknek. Hat éven át próbáltam beilleszkedni egy olyan közösségbe, ahol, azt hittem, lelki rokonok között vagyok. De nem voltam hajlandó megadni magamat annak a nyomásnak, ami arra irányult, hogy nyelvi leleményeimet feladva egyenbeszédet használjak.

Egy végtelenül sekélyes lelkű, csúnyuska és gátlásos „szolgálótestvér” közölte velem, hogy „tündérek nincsenek”, máskor pedig, hogy ő nem „infantilis”, („megtagadja hitből”), mert vigyorogva ezt találtam mondani rá, miközben vihorászva függeszkedett a villamos kapaszkodóján. Ez persze nem olyan nagy dolog, hogy emiatt valaki könyvet írjon, de el tudom képzelni, hány hasonló kioktatást és elutasítást szenvedtetek el Ti is, kicsikét normálisabb sorstársaim. Mert ez csak egy a sok példa közül. Ez a személy az adott csoportban értelmiségi elöljárónak számított. De a „megtérésével” sajnos sem lelki problémái, sem pedig intelligenciahiánya nem oldódott meg. Nem tudom, most mi van vele, nagyon remélem az ő érdekében, hogy már sokat fejlődött, és magára se ismer…

Azokról beszélek, akiket szentéletmód-példaként állítanak elénk. És ezek azok a személyek, akik minket, kicsinyeket, fiatal Istenkeresőket megbotránkoztatnak a hülyeségeikkel. Lehet, hogy miattuk ingott meg a hited Istenben. Lehet, hogy miattuk keseredtél el. Ha megértik amit írok, megkeresnek minket, hogy bocsánatot kérjenek. Vagy lesznek egypáran, akik megváltoznak, és többé nem trappolnak elefántként a porcelán lelkünkbe. De addig jöjjön csak a malomkő a nyakukba[8]…

Most fejezetenként bemásolom, ha sikerül.

Isten, pénz, szex

1. Nem

Nem vagyunk egyedül. Mindig azt hisszük, hogy ez csak velünk történhetett meg, ilyen nincs is több a világon, ezért senki se érti érzelmeinket és helyzetünk. Magányosan küszködünk gondolatainkkal, és már azért nem is mondjuk el senkinek, mert úgysem értheti.

Nem igaz. Általában minden megtörtént már a történelemben, előttünk ugyanígy, általunk ismeretlen emberekkel, vagy éppen ugyanakkor és ugyanott, ahol velünk, de annyira el voltunk és vagyunk foglalva magunkkal, hogy nem vesszük észre.

Az is lehet, hogy tudjuk, hogy társunkkal, ismerősünkkel megtörtént, velünk együtt átélte ugyanazokat az eseményeket, de nem beszélünk róla. Egyrészt azért, mert attól félünk, hogy ő nem úgy érezte, értelmezte, vagy nem olyan súlyú az ő számára a dolog, nincsenek akkora lelki sebei, (egyben reménykedünk, hogy talán nem okozott akkora megrázkódtatást, mint számunkra), másrészt azért, mert a saját fájdalmunkat nem akarjuk újra átélni. Harmadrészt, mert még nem jött el az ideje, még nem bírunk róla beszélni. Mindezek együtt. Jól eldugjuk a kellemetlenséget, holott előbb vagy utóbb a fejünkre nő, vagyis túlburjánzik a rejtekhelyén, és valamilyen formában kibuggyan.

Belőlem most így. Hogy megírom. Ez a módszer már annyi emberen segített, és általában azokon is, akik a leírtak olvasása közben jönnek rá, hogy jé, vele is, és nahát, én is, ugyanígy.

Az egyház – gyülekezet illetve hit - Isten fogalompárok egymáshoz való viszonyáról lesz szó.

2. Hiszek egy Istenben

 Ez a katolikus krédóból van, és vállalom, annak ellenére, hogy nem tartozom a mai értelemben vett katolikus egyházhoz. Csak a mihez tartás végett. Istenhitem velem született, és minden ellenkező irányú hatás ellenére, no nem töretlenül azért, de megmaradt, és most már jó ideje szilárdan fennáll.

Bibliai értelemben nem mondtam sokat, hiszen az ördögi lények is hiszik, hogy Isten egy, és ráadásul rettegnek[1]. De amit közölni szeretnék, az az, hogy Istennel való viszonyom nem emberektől származik. Nem azért tudom, hogy Isten él, és szeret, mert valaki azt mondta, vagy valakinek a hite megtetszett, vagy az élete példaként előttem állt. Katolikus neveltetésben részesültem katolikus családi háttérben, és éppenhogy nem tetszett az a fajta élet és hit, amit magam körül láttam. Elsőként ezen tapasztalatok választhattak volna el Istentől, és bizonyos értelemben el is választottak.

De rájöttem azóta valamire. Biztos, hogy nem egyedülálló felfedezés, és nem is újdonság a világtörténelemben. De számomra egy bizonyos időpillanatban forradalmi felismerést jelentett, és meg vagyok győződve arról, hogy vannak, akiknek még a jövőben jön el a katartikus élmény. Vagyis:

Nem szabad, hogy a magukat Isten embereinek és Isten hívőinek valló személyek elválasszanak Istentől!!!!

Be akarom bizonyítani sorstársaimnak, hogy Isten igen is az a jó, nagyszerű, tökéletes és elegáns Isten, aki felette áll a pitiáner gondolkodásmódnak és gagyi tettetett hitecskéknek!

Úgy veszem, hogy beszélgetek Veled, aki szintén el vagy keseredve, mert csak ez utóbbit látod magad körül, akármerre is keresed a választ, akármelyik egyházba vagy gyülekezetbe vezet is a sorsod.

Illés próféta siránkozott egyszer, hogy egyedül maradt, mert a gonosz királyné az összes hittársát kiirtotta, és még őt is halálra keresik. Erre az Úr, Illés Istene, fogta magát, és megjelent neki. Volt ott szél, földrengés, tűz, meg minden, ami ezzel jár. Persze, nem mondta Illésnek, hogy na ne nyavalyogj, nem is igaz, amit mondasz. Hanem adott neki rögtön küldetést. [2] Pedig túlzás volt, hogy egyedül maradt. Volt még ott másik száz próféta elbújva a sorok között.[3] Aki nem hiszi, járjon utána. A lényeg mindenesetre, hogy akinek van dolga, az abbahagyja a panaszkodást, és miközben teljesíti a feladatát, megoldódnak a problémák. Hirtelen kiderül, hogy Isten rákoncentrál a problémáinkra, ha mi meg rákoncentrálunk a feladatra.

Most már csak egy nehézség adódik: mikor jön már el az Úr hozzánk széllel, földrengéssel meg tűzzel egy szikla tetejére, hogy közölje velünk a „dolgunkat”?

Amikor azon tanakodom, miért nem sikerül meghallanom a természetfeletti szavát, eszembe jut, hogy voltam olyan közösségben, ahol szinte kötelező volt hallani. Persze hogy mindenki hallotta. Hogy mit? Hát igen, ez már nem mindegy. Hogyan lehet Isten halk és szelíd szavát megkülönböztetni a saját belső hangunktól, vagy esetleg a negatív szellemvilág kisördögeinek sugalmaitól? 

Egyesek azt mondják, hogy a Mindenhatónk csak olyasmit mond, ami amúgy összhangban van a Bibliával, nyilván igazuk van, de azért nem ilyen egyszerű. Sokáig nem akartam hallani semmilyen hangot, mert előtte túl nagy volt a zaj. Emiatt aztán amit a Szentlélek mondott, elhessegettem. Sok fölösleges utat, visszautat, és lépcsőmászást megspóroltam volna, ha figyelek. (Vagy esetleg nem ázok meg, vagy nem sürgetek valamit, ami már úton van, és nem puffogok és harcolok valamiért, amit majd meg kell bánnom, mert nem is kellett.) Utólag mindig eszembe jutott, hogy dehát meg volt ez nekem mondva, motoszkált ottan bennem valami, csak direkt nem figyeltem.

De most már újra akarom ezt a képességemet, (nem egyedi, nem csak az enyém, hanem minden embernek van ilyenje) abban a reményben, hogy nem hagyom magam ismét megtéveszteni.

A szégyen miatt nem vagyunk őszinték. Önmagunkkal, másokkal. Ha közös a szégyen, akkor még lehetetlenebb róla beszélni. Ki kell találni valamiféle kódrendszert, amivel érinthetetlenné tesszük a fádalmat, hogy föl ne szakadjon újra. Vagy szimplán ne nézzünk többé egymás szemébe... És tegyünk úgy, mintha csak az Élet sodord volna el egymás mellől, nem is a közös szenny, a szégyen... De így meg gennyesedik!

Be kell vallanunk magunknak, hogy mi vagyunk a felelősek, képzettek, okosak, műveltek, intelligensek, akik olyan buták lettünk... mert azt hittük, hogy amire nagyon vágyunk, ilyesfajta butaságokkal érhetjük el... A természetfölöttire áhítoztunk, az ember feletti ismeretre, tudásra. A kapcsolatra, közösségre, ami nem evilági, sem emberekkel, sem Istenünkkel. Én nem vetkőztem ki önmagamból senki előtt sem, de amikben hittem, már az is megszégyenít. Önmagam előtt. Hogy elfogadtam, hogy Isten ítéletét kell kérni az ellenségeimre, akik szellemi Jedi lovagként átkokat és rontást küldenek rám... és az én fénykardom is így működik, és csak ontani kell az Igét...

Még az Ige szót is meggyűlöltem. Nem is használom, elhatároztam. Van másik szó, legalább olyan jó, és amúgy se a szó a lényeg, hanem a tartalma. Nem akarom az akkori önmagamat, nem akarom azokat a szavakat, kifejezéseket, viselkedésmintákat. Soha többé.

A szégyen önvád, és Isten szerint, a megváltást követően, hamis önkép. Amikor a Hang azt mondja, hogy te Hülye Lúzer, mitképzelszmagadról... akkor az intellektus mögé bújva el tudjuk rejteni a fájdalmat, a szégyent, az elfojtott vágyainkat. Mert azok nem szűnnek. Kell egy csapat. Szerintem sokan tudják, miről beszélek.

De a mi Urunk nem vádol, nem lát negatív színben. Ez egy becsapás csak, hogy már csalódott bennünk, és lehülyéz. Ez esetben a narrátorok mi vagyunk az ördögeinkkel együtt, akik rongáljuk magunkat ilyesfajta gondolatokkal.

Ezt tanultam tegnap a hangokról. Hogy le a szégyennel, föl a reménnyel, és majd minden más lesz. A hibákat pedig csak akkor érdemes elkövetni, ha tanulunk belőle.

Már harmadszor rugaszkodom neki, de csakazéris. A cibermanó ellenem van. (Majd jól mekkötözöm.)

Mit jelent vajon a Római levél 10.17 fejezete? Károli azt mondja, "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." Az újfordítás csak annyit módosít, hogy "krisztus beszéde által". Csia szerint a hit az (ige) hallásából (támad), a hallás pedig a Krisztus beszédén át. Mi a túró ez a hit? Meggyőződés. Arról, amit nem látok, és mégis tudom. Bízok a reménységben...

DE mit is kell hallanom? Miről kell meggyőződnöm? Jézus sokszor mondta, akinek van füle, az csak hallja. Vagyis van füle hozzá, hogy kihallja az értelmét, a lényegét. Tehát nem a fizikai hallás a lényeg, hanem az értelmi. Ez meg munka. Ki kell kutatnom a lényeget. Addig kell gondolkoznom, amíg valóban magamévá nem teszem a Krisztusi üzenetet. És ha ez megtörténik, már hiszek is.

Jézust kérték a tanítványai, hogy növelje a hitüket. A válasz talányos. A mustármagos sztorit én most úgy értem, hogy a hit az mindent lehetővé tesz. Nincs lehetetlen. Utána a megfelelő munkamorálos példázat következett. Mi az összefüggés a hit és a munka között? Úgy tűnik, Jézusnál nagyon is sok. Nincs ingyen semmise. Meg kell dolgozni érte. A jó munkaerő a közvetlen instrukciókon túl is keresi a vállalkozás hasznát, megpróbálja a közös célokat önállóan is előmozdítani. Ezt várja tőlünk az Urunk. Hogy ne kézivezérlésű legyen a mindennapunk. Ne kérjük Őt, hogy mutassa meg, menjünk-e kenyeret venni, és ha igen, melyik boltba... Sajnos én is próbálkoztam ilyen hitélettel. Az ember eg idő után hangokat hall. És sokszor pofára esik... Mi az Isten akarata? Biztosan nem ez a szuperszellemi butaság.

Hanem, hogy szabad legyek, és éljek, mint az ő teremtménye, gyereke. És használjam ki, hogy nekem minden lehetséges. Tehát hitre úgy lehet szert tenni, hogy megértem az üzenetet, és megteszem, amit kell. Ami a hatalmamban áll...

Tudom, az én Uram azt akarja, hogy minden ember örök életet nyerjen. Ezt a projektet nem úgy mozdíthatom elő a legjobban, ha hetente két gyülekezeti prédikációt végighallgatok és kijegyzetelek. Persze, kezdő hívőként akár ennek is lehet értelme. De a hitnek nem emberi tanításokon kell alapulnia, hanem a kősziklán. Akkor aranyat ér, és tűzbiztos. A zsidó tizenegyből is ez jön le számomra. A hit hősei rájöttek, hogy a Mindenható szereti őket, és jópofa jutalmakat tartogat számukra. Eszerint éltek, és így kerültek a dicsőségfalra.

Tehát nem az a Biblia értelme, hogy az önjelölt vagy a tényleg tehetséges prédikátorok szolgáltatják számomra a készárut, és láncolnak hozzá egy-egy közösséghez függőségi viszonyba édesgetve ezáltal, azaz totál infantilizálnak, és olyan leszek, mint a jóltartott vadállat a ketrecbe', ahonnan nem akar kimenni, mert jön a kaja,  hanem az, hogy a hitemet csak én nyerhetem el és csak az Úrtól, csak az ő beszédéből, és kell is tennem érte.

A szabadság ... az csodálatos, de nagyon melós...

Minden felekezetnek saját tolvajnyelve van. A hovatartozás kitűzője gyanánt ismételgetett kliséket útálom és föláll tőlük a hátamon a szőr.

Arra hivatkoznak a magukat fölmagasztaló vallásos emberek, hogy hiszen a beszédéről ismerték fel Pétert is a háromszori kakaskukorékolásos, jézusmegtagadásos történetben.

Nem hiszek benne, hogy Jézus és tanítványai különbejáratú szentséges nyelvezetet használtak volna. Inkább arra gyanakszom, hogy Péter, a helyi szlengtől eltérően, elmulasztott káromkodni, gyalázkodni, ahogy az pl. a szoci politikusoknál kötelező. (Saját tapasztalat: szoci politikus médián kívül, veszélytelennek ítélt környezetben: öt percen belül valami cifra garantált, egészen az Istenkáromlásig.) Ott ez a rétegnyelv. Nade, vissza  a szentségesekhez...

A pünkösdi-karizmatikus "bizonyságot tesz". Persze, értjük a szót, mivel a bizonyság a bizonyíték, tanúság, tanúságtétel szócikkekkel együtt szerepel az enciklopédiákban.

Vitatom, hogy a köznyelvben is. Épp ellenkezőleg, az utca embere nem igazán díjazza ha "bizonyságot tesznek" neki. Véleményem szerint az emberek szeretik, ha valaki ő általuk is érthető és használt nyelven beszél velük. Károli idejében még biztos ez volt a legmegfelelőbb szó, de ma már nem az.

Ha valaki pl. "tanúsítja", hogy Jézus él, merthogy tapasztalta, és találkozott a szabad szemmel ugyan nem látható, de nagyon is élő személlyel, azzal max. az a problémája lehet az egyszeri embernek, hogy nem hiszi el. Ha valaki "bizonyítékot" szolgáltat arra, hogy a Biblia igaz, mondván, hogy használom a szabályait, elveit és működik, az rendben van.

De ha valaki a felsőbbrendű meg- vagy ön-igazultság minden jelével "bizonyságot tesz", és még tömjénezi is magát egy kicsit hozzá, hogy a mai napon is milyen jó ember vagyok, jó fej, és én amúgy is tuti üdvözülök, (te meg nem he-hehe, ha nem fogadod el jóságomat és felsőbbrendűségemet, és nem garantálsz egy kis instant sikerélményt gyors megtéréseddel,) akkor nem hiszek a pozitív visszajelzésben.

Szálljunk le a magas lóról. Ha Jézusról és a megszerzett örök életünkről beszélünk, alázattal, és Istenfélelemmel kell tennünk. Örüljünk, ha föl vagyunk írva az élet könyvébe. De ha egyszer be vagyunk oltva a szelíd olajfába ... akár ki is vághat ugyanaz, aki beoltott. Például ha túl nagy a pofánk.

Jézus úgy készült fel a munkára, hogy elvonult a pusztába. Negyven napra. Nem is a nem evés volt itt a lényeg. Most jöttem rá. Hanem az, hogy testileg-lelkileg teljesen rábízta magát a természetfölötti gondviselőre.

Nem tanakodott, hogy hol fog aludni, fürödni, átöltözni, hogy védekezik a skorpiók, kígyók és egyéb sivatagi szörnyek esetleges támadásaival szemben. Nem volt mobilja, amin segítséget kérhetett volna a barátaitól.

Csak úgy, teljes egészében lemondott a hétköznapi aggodalmakról, az emberi támogatásról. Tökéletes bizalom. Ez az alapja a csodáknak.

Isten sok emberét zavarta ki a pusztába. A semmibe. Vagyis a világi, materiális szempontból vett semmibe. De Ő ott volt! A semmi jelentette a Mindent. Rendkívül nehéz csak egy civilizációs vívmányunkról is lemondani... nem hogy mindről egyszerre. Kell az aszfalt, a TV, a mobil, a dezodor, a krém, az esti sör...

Pedig az én parancsolataim nem nehezek... Kinek? 

Ha valaki követni akarja Jézust, és be akar állni az aratómunkások közé, vélhetőleg meg kell teremtenie a saját pusztáját. Mindannyiunknak ezt kell tenni? Talán nem ilyen szigorúan.  Nem hagyhatjuk egyszerűen hátra a munkahelyünket, családunkat, barátainkat. Talán figyelembe vehetők itt a páli üzenetek: mindenki éljen és maradjon úgy, ahogy akkor volt, amikor Jézust megismerte. Mindenkinek más funkciója van az egyházban. Nem lehet mindenki apostol, próféta, tanító. Kellenek férjek, feleségek, munkavállalók és munkáltatók. Dolgozni kell, családunkról gondot kell viselni. 

Csak meg kell találni az egyensúlyt, és legalább lelkileg el kell jutni a pusztába, a függőségektől és biztosítékoktól mentes állapotba. Ha beleugrunk a semmibe, megtaláljuk a mindent.

Jézus állandóan arról beszélt, hogy Ő egy botrány. És az, mert ember volt. Talán ezért hívja magát ember-fiának. Nehéz bármelyik emberről elhinni, hogy isteni van benne. Kivéve talán a tévében szálldosó szuperment és társait. Az általános sorozatbeli filmszereplők nem büdösek. Nincsenek hétköznapi gondjaik, azaz csak olyan, ami esetleg hamar, de legalábbis a film végére megoldódik. Elképzelem, hogy a fogatan szomszédom kézrátételére meggyógyul egy halálos beteg. Elájulok tőle, egy két napig tanakodom rajta, de attól ő még mindig a zsörtölődő Pista bá marad.

A botrány ma is folytatódik, mert Isten üzenetét még Jézusnál is sokkal emberibb emberek közvetítik. Ha hinni akar valaki, akkor sokat kell rajta dolgoznia. Le kell győznie a jogos felháborodását, miszerinte egy esetleg még nála is gyarlóbb embertől kell hallania az örök élet titkairól... És mi van, ha ugyanaz az ember esetleg valami disznóságot is művel, egy másik napon, amikor éppen nem szócsőként viselkedik.

Aki akarja, megérti. Aki nem akarja, az nem veszi be, Károli fordításban.

Ezeket a gyülekezeteket meg a nekik szóló üzenetet nem értettem, a második-harmadik részben. Egyesek szerint földrajzi, mások szerint időbeli tagolást fejez ki itt a Biblia. Sajnos (vagy hálisten) nem vagyok olyan szuperszellemi szinten, hogy elvont dogok érdekeljenek. Leginkább azok a kérdések foglalkoztatnak, amik közvetlen kapcsolatban állnak az életemmel. Rájöttem, hogy ezért nem szeretem már nézni a kosztümös filmeket, az indiánokat és cowboyokat, és ezért nem köt le, ha csak négerek vagy ázsiai (sárga) szereplők vannak egy filmben. Biztos túl sok a gondom, és állandóan azokkal kapcsolatban keresem, még tudat alatt is, a megoldást. Talán, ha túl leszek a jelenlegi életszakaszomon, a különböző projekteken, veszélyeken, majd újra szívesen merülök el a mesék világában. Ezért nem tudtam mit kezdeni a gyülekezeteknek szóló üzenet magyarázatokkal. Miért foglalkozzak az Egyház történelmének a szakaszaival? De azt hiszem, a Bibliában éppen az a jó, hogy több szinten is értelmes, és mindenképpen az a célja, hogy az egyént okítsa.

Mi van akkor, ha a különböző gyülekezetek egy keresztény különböző életszakaszai és kísértései? Könnyű így magyarázni. 

1. Tehát, van az efezusi gyülekezet. Aki fárad és tűr, és nem szereti a gonoszokat. Felismeri a hazug apostolokat. De elhagyta az első szeretetet, azaz rutinná válik számára a hit és a kereszténység.  Túl van néhány nehézségen, néhány ördögi cselt kicselezett. És még csak nem is fáradt el. Minden olyan egyszerűnek tűnik. Isten jól van, én jól vagyok, nem is kell rá figyelni, mennek a dolgok a maguk útján. Háát ez pont olyan mint a rutinból vezetés. Előbb-utóbb jön a koccanás. Ez az első nagy kísértés.

2. A szmirnai keresztény talán túljutott az előző válságon, és fölsimerte, hogy Isten nélkül még mindig nem ér semmit. És akkor jön a "stabil hívők" és a konzervatívak rágalma. Minden olyan sötéten fest, nem könnyű elkülöníteni az építő kritikát az ördögi rágalmaktól, amiket a "szuper keresztények" mondogatnak. Ők a sátán zsinagógája. Most ki az igaz, és ki a hamis? Csak a leírt bibliai igazságok, az imádkozás segít. Ki kell bírni, hűnek kell maradni, első hitünkhöz, önmagunkhoz, Istenünkhöz.  

3. A pergamoni gyülekezet a kipróbált keresztény, az üldözésen is túljutott hívő. Az ördögi erők közvetlen közelében is megmaradt Jézus mellett. Most az a kísértés, hogy beálljon-e a csapdakészítők közé. Csak azt kell terjeszteni, hogy Isten kegyelmes, irgalmas, és belefér a hívő életbe egy kis etye-petye, hiszen a modern világban már nem ragaszkodhatunk a szüzességi elvárásokhoz. A reiki meg a boszorkányság békésen megférnek Buddha és Jézus mellett a polcon. Ha engedünk az egyébként veszélytelennek látszó kis stikliknek, könnyebb beilleszkedni a környezetünkbe. Béke van, mért ne maradjon az? Most mit kekeckedjünk, ha már túléltünk annyi mindent...

4. A tiatírai hívő legyőzte önmagát, és visszatért az első szeretethez. Elkülönítette az igaz egyházat a hamistól. Elfogadta, hogy a hitet kompromisszumok nélkül kell megőrizni, ami néha konfliktussal jár. Szeretet, hit, önkéntes munka, állhatatosság, hűség, mindez megvan, dícséret jár érte. Ezért újra jön az első csapda: a siker bálványa. Szerintem Jezabel a szellemi erővel mások felett uralkodni akaró személy jelképe. (Nem a szexmániás ledér nőé, ami csak a felszín.) Vannak ilyen közösségek... Szellemi harc és harcos ima... Átokzsoltárok zsolozsmája... Ismerjük meg a Sátán mélységeit, a negatív szellemi lényeket, hierarchiájukat. Harcoljunk ellenük, és győzzük le a láthatatlant. Ez nem árnyékbox? Erre ráébredve a hívő rögvest megtestesíti a démonokat és sátáni fejedelmeket. Az egyik a Józsi, a másik meg a Gizi. Élvezzük a szellemi hatalmat. Elizeus a csúfolódó gyerekhadat kiirtotta (medve által), Péter lábainál összesett Ananiás és Safira, és a gyülekezetek tele vannak legyőzendő Absolonok, Nádábok, Abihuk, meg Kórék seregeivel. És egy csomó példát lehet arra hozni, hogy Isten elpusztítja az ellenségeinket, akik be akarnak tenni nekünk, vagy csak nem értenek egyet... Ha egyszer hatalmat kaptunk, hát mért ne használjuk? Jézus is kiszárította a fügefát... Hja, csakhogy a pislákoló gyertyabelet nem oltotta ki, és a hasonlóképp megkísértett mennydörgés fiaitól megkérdezte, hogy vajon tudják-e, milyen a Szellem, amit kaptak Istentől? Nem véletlen, hogy a tiatírai hívőt azzal fenyegeti az Úr, hogy gyerekeit megöli, mert Isten látja a gyilkos veséket és szíveket, és mindenkinek a tettei szerint fizet... Szóval ez egy nagy kísértés. Aki legyőzi, annak Jézus valódi hatalmat ígér...

5. A szárdeszi hívő valahogy túlélte a szuperszellemi korszakot is. De akár ne is élne... Olyan mint egy hulla. Kifacsarták. Egy esélye van: ébredjen fel a közönyből és segítsen azoknak, akik még nem kerültek ebbe a helyzetbe. Akinek van valamije, Isten törvényei szerint köteles azt használni és hasznosítani. Ha van egy tapasztalatod, az egy tálentum. Úgy lehet profitot szerezni rajta, ha megosztjuk másokkal. Vannak ilyen mondások, hogy az okos a más kárán tanul, a hülye még a sajátján se. A szárdiszi keresztény dolga, hogy kísérelje meg a többieket megóvni attól, amin ő már túl van. Az Úr éberséget vár, és figyelmet, a gyengébbek felé. A nagyképűsködés, sértett önérzet nem visza a mennybe. Ha az érett hívő saját sérelmei miatt magára hagyja a rábízott munkatársakat (szolgatársakat), testvéreket, birkákat, és táplálás és gondoskodás helyett verni kezdi őket és hatalmaskodik rajtuk, akkor éjjeli tolvaj lesz neki Isten. Emlékezz, mit kaptál és hallottál, és ahhoz ragaszkodj. Ezért jár a fehér ruha...

6. Filadelfia előtt megnyílik az ajtó, Isten tervét végrehajthatja. Az emberek a filadelfiai hívő munkája révén Istenhez találnak, még a hamis egyház tagjai is elismerik az égi támogatottság tényét. Nem a hatalom a lényeg, és most ismét földi kísértés várható. Az egész lakott föld kísértése... Mi lehet az? Milyen támadáson megy keresztül minden ember? Ki kell tartani, bármi is legyen.

7. A laodiceai gyülekezet langyossága híres prédikáció téma. Szerintem ez a minden korábbi próbán túljutott keresztény, aki tényleg, már mindent megkapott Isten kincseiből, anyagi gazdagságot, gyógyulást, szerető embertársakat, hitet, szép templomot, sikert, elismerést. Hit, bűnbocsánat és látás. (Arany, fehér ruha, szemcsepp). Akinek mindene megvan, már nem kell a láthatatlanban hinnie... A céltalanság henyeséget és bűnt szül. Ezért kell a fehér ruha. Ha sikerül újra a láthatatlanra koncentrálni, akkor Jézus szívesen jön vacsorára.

Van egy tippem, hogy én hol tartok. Miket éltem már át. De, szerintem egy-egy szakasz többször is előjöhet. Visszaeshetünk az előző levelre... Az érdekes az, hogy ha az ember már túl van valamin, olyan egyszerűnek tűnik visszatekintve a megoldás. Persze az adott helyzetben semmit se tudtunk...

Isten őrizzen a nagyképűségtől és álszentségtől.

A kutya hűséges. Szeretem a kutyákat. Volt már több is. A mai ember éhezik a feltétel nélküli elfogadásra, a hűségre, a szeretetre. Ezért választják sokan az állatokat az emberek helyett. Tulajdonképpen érthető, de attól még nem helyes. Istenünk nem azt várja tőlünk, hogy azért szeressük az embereket, mert rendesek, és mert szeretnek minket. Hanem, hogy legyünk olyanok mint Ő, és akkor is szeressünk, ha nem érdemli meg. Az ellenség. Vagy a barát. Vagy a rokon. Erre mondják a farízeusok, hogy nehéz, igen nehéz. És tényleg.

De. Ha madarat lehetne velem fogatni, mert olyan boldog vagyok, mert érzem, hogy szeretnek, és mindenem megvan, és még annál is több van, mint ami szükséges, szóval luxus testileg lelkileg, kívül belül, ... akkor könnyű!

Akkor nem tudok haragudni, és végtelenül megértő vagyok mindenkivel. És elnézem a mások hibáit, és lila ködön át nézem az emberiséget. (Isten is így néz ránk, rózsaszínű felhőn keresztül, ami lehetővé teszi, hogy tökéletesnek látsszunk, isteni gyerekeknek...)Persze van, akit a jólét keménnyé és kegyetlenné tesz.

Sajnos, ugyanezt a lelkiállapotot tudja előidézni, ha testi szenvedésen megyünk keresztül... Jobbá teszi a lelket... Ha tehetem, az első verziót választom. De inkább Isten választ.

Istenem hűséges. Olyan bugyuta kérésimet meghallgat, hogy csak ámulok. Kérek, kapok. Küszködök magammal, kérek, várok, türelmetlenkedek, nyöszörgök, és a végén minden rendben. Mégse marad meg a hitem és bizalmam hosszantartóan. Miért? Nem tudom. Mert béna vagyok és ember. Hihetetlen, hogy Isten meghallgat. De igaz. Olyan lehetetlen helyzetekből húzott már ki, olyan kínos következményektől mentesített... Olyan sokat adott. Egyesek szerint mázlista vagyok. De én tudom, hogy a M Á Z L I  az csak az áldás modern megfogalmazása. Meg a siker is meg a szerencse is.

Gyerekkoromból kezdve támogat, pátyolgat. Hűséges, bár nem szolgálok rá, egyáltalán. Mostanában azért egyre inkább igyekszem. Na, ez nem garancia arra, hogy tényleg. Ezért is hivatkozunk mi modern protestáns keresztények arra, hogy ingyen, mindenféle produktum nélkül, Isten jóindulatából (kegyelméből) fakadóan részerülünk az égi javakban. Hiába akarunk rászolgálni, úgyse sikerül. Katolikus hittestvérek sokan gondolják, hogy a Jó emberek nyernek Jó áldásokat, és a rosszak meg büntetést kapnak. Nincs egy ember se jó, Jézus mondta! Minden ember bűnös. Minden ember inkább a büntetést érdemli. Asszem ez a Jób könyvének az értelme... Jób igaz, Istenfélő, bűngyűlölő volt. Mégis szörnyű dolgok történtek vele. Szerintem Isten azért engedte meg, hogy megértsük a Bibliából, hogy nem úgy van semmise. Nem érdemelhetjük ki. Persze, rendesnek kell lenni, meg minden, de csak Isten dönt, és még csak megkérdőjelezni sincs jogunk. Nincs jogunk a bűnös büntetésén kárörvendeni, és nincs jogunk a szerencsétlen ember fejéhez vágni, hogy biztosan csak a jól megérdemelt büntetését üli le.

De mindent összevéve, válság ide, vagy oda, nekünk örökségünk van az infláció és csődmentes kincsekben. Nincs mitől félni.

Köszi megint, égi Apu!

Jaj annak, aki nem fizeti ki a munkásokat, ingyen építteti a házát, ingyen dolgoztat, szeme és szíve nem törődik mással, csak a maga hasznával.

A mai "elit" ártatlan ember életét, egészségét károsítja, a bírókat lefizetik, igazság nincs. A törvénytelenséget törvénymódosítással oldják meg. Zsaroják és fenyegetik az ártatlanokat. Nem újdonság, a Biblia tele van ilyen esetekkel. Izrael, a választott és szeretett nép. volt katasztrofális állapotban. Bűnre vitték a bálványok. Isten büntetése rettenetes volt: Izraelt szó szerint többször is kiirtották. Akinek sokat adnak, sokat is követelnek tőle.

Minden keresztény tudja, még a leghülyébb is, hogy a mai világ bálványai, a pénz, vagyon, saját fontosságunk meg egyéb hamis istenségek, a cégisten, személyi kultusz, a munkaisten, a kezünk munkájának imádása egy csomó disznóság melegágyaiként tényleg teljes istentelenségbe taszították országunkat.

Mintha Jeremiás ismerné a 2009-es magyar közviszonyokat:

De Mikeás is erre járhatott lélekben:

Kiváncsian kóstolgatjuk az új miniszterelnök-jelölteket. Esetleg, talán számíthatunk valamelyiküktől valami jóra? 

Vértes úr nyilatkozatát hallgattam. Igen, van nagy vonalakban van gazdasági programom, de nem mondom meg. Legalábbis, amíg nem egyeztettem a pártokkal.

Hm. Szóval nincs is véleménye, illetve a véleménye másoktól függ. Vagyis nem tudja, hogy mit kéne csinálni. Vagy tudja, de nem vállalja. Köszi, ilyen szakemberekkel tele van az ország.

Elhatároztam, hogy én, ezzel ellentétben, vállalni fogom a véleményemet, és megmondom, mit kéne csinálni. Én, Bálám Szamara, kérésre be is mutatkozom, névvel telefonszámmal, önéletrajzzal stb. Lehet terjeszteni.

Első programpont.

1. Ámós. 5,24
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak. 

Mert nincs békesség ahol istentelenség van. Isten nem szereti a bűnt és az ünneplést együtt.

Állami és társadalmi szinten leplezzük le a hazugságokat, bűnöket, korrupciót. A nagy hatalmú nagy rablóra ugyanaz a törvény vonatkozzon, mint a kis megélhetési bűnözőre, a szegényre, és az átlagemberre. Ugyanaz a mérték legyen a bírók és ügyészek döntéshozásának alapja.

Második programpont.

Áttekinthető, egyszerű és csalásra nem ösztönző adótörvények megalkotása.

A jelenlegi törvények folyamatos ügyeskedésre, néha csalásra és bűnözésre kényszerítik az átlag polgárokat is. Maga az állam teszi bűnössé a népet.

Harmadik programpont.

Szociális támogatórendszer létrehozását célzó intézkedések bevezetése: munkahely-teremtő és megtartó programok, képzés, oktatás fejlesztése az elmaradottabb régiókban, szegények megsegítése, szegénység visszaszorítása.

Isten szerintem nem mozdítja elő azokat a terveket, amik továbbra is az amúgy is komolyabb vagyonnal rendelkező nagy cégek, bankok zsebébe juttatják az állampolgároktól elvont pénzeket. Szerintem ha direkt annak adna az állam, aki rászorul, az isteni jutalom nem maradna el. A szociális program részeként a "gazdasági fejlődés", infrastruktúrális és egyéb beruházások áldozatait (a környezetszennyezett szomszédokat)megfelelően kompenzálni kell.

Negyedik programpont.

Családtámogató rendszer fejlesztése: egészséges környezet védelme, közlekedés racionalizálása, természet- és környezetvédelem, ismét az oktatás fejlesztése, szabadidő, pihenés védelme, amely lehetővé teszi a családi és társas kapcsolatok ápolását, gyerekvállalást ösztönző környezet megvalósítása: gyerekbarát városok, falvak, közlekedés, média, idegenforgalmi létesítmények stb. megvalósítása. Családi adózás és adókedvezmény rendszer bevezetése.

Ötödik programpont.

A mezőgazdaság támogatása, előtérbe helyezése iparral, gazdasággal szemben: 

Préd 5,8
Az országra nézve mindenekfölött hasznos, ha a király a földművelést pártolja. 
 

Ellenzőim nyilván kinevetnek. Az első kritika az lenne, hogy miből???? De elárulom, a pénz nem fizikai dolog. Nem is közgazdasági fogalom. A pénz egy istenség, és a szellemi szférában létezik.

Mivel az örök törvény megalkotója, Isten minden földi és égi hatalom és vagyon birtokosa, a kincseit oda csoportosítja, ahova az eredendő törvény alapján annak mennie kell. Isten törvényének követése automatikusan magával hozza az anyagi háttér megvalósulását.

A jelenlegi válság nem anyagi természetű. Ez csak a cumi, amivel az ördög szolgái etetik a népet. A világ pénze és vagyona nem lett kevesebb egy centtel se. De a szellemi kincsekben bizony komoly a deficit. Isten nem szegénységet akar, hanem gazdagságot. De a feltételek benne vannak a Szent Írásokban.

Istent tiszteld, ne a bálványokat. Szeresd magadat, és hasonlóképpen az embertársaidat. Dolgozz és pihenj megfelelő arányban, ne a másét akard, foglalkozz a magad dolgával, saját családoddal, vagyonoddal elégedj meg. Akkor jön a korai és a késői eső, szerencse és siker, jólét, béke, biztonság. Lesz elég munka, és a munkának lesz eredménye. Ilyen egyszerű.

A külföldi tőke érdekes természetű. Emberek irányítják. A külföldi cégek elkészíttetik a gazdasági, politikai, jogi és egyéb kockázati elemzéseket, hova érdemes befektetni. Aztán eldönti John és Gretel meg Szása, hogy melyik országba telepítsék a leányvállalatot. Az összehasonlító elemzések alapján?

Háát, azt is figyelembe veszik. De sokat nyom a latban, hogy hova szeretnének rendszeresen utazgatni. Hol lenne jó grasszálni az utcákon? A békés, nyugodt, szeretetteljes légkör minden elemzésen felül döntő... Szóval nem kell "jobb" anyagi nyereséget biztosítani a külföldinek, csak hasonlót, vagy kevésbé rosszat, mint a többi versenyző. Viszont az igazságos és kiszámítható jogrendszerrel, kiegyensúlyozott és képzett munkaerővel sok dupla pontot lehet szerezni. Természetesen, mindez leegyszerűsítés, de kutatási adatok simán mutattak hasonló ereményt.

Aki nem hiszi, járjon utána, olvasson néhány vonatkozó tanulmányt.

Tehát, kiállok a gazdasági programom mellett. Meggyőződtem a Biblia alapján, hogy következetes végrehajtása esetén a siker nem maradhat el. Elnevezhetjük Krisztus-csomagnak is. Ha elegen támogatjuk, még meg is valósíthatjuk, kedves magyar és Magyarországon élő sorstársak.

Az egyik, hogy későn indultam, vagyis reggel hét után jó pár perccel, és mégis átértem negyven perc alatt a város egyik végéről a másikba. És átkeltem közben a Dunán is! Pedig zuhogott az eső, és jó sok autó volt a városban. Ezt nem tudom máshogy aposztrofálni, minthogy Isten meghallgatta imáimat, és elterelte előlem az autókat. A másik, hogy találkoztam olyan emberekkel is, akiket az adómból fizet állambácsi, és azt mondtam, hogy értelmesek, jól végzik a munkájukat. Az üröm az örömben, hogy csak ketten voltak kb. öt olyan ellenében, akiket ránézésre munkanélküliségre ítélnék, és pláne, ha arra gondolok, hogy én fizetem őket. Meg a rokonaim, meg mindenki, aki adózik. Az általános hülyeség és kontraszelekció sokkal intenzívebben uralkodik a hivatalokban, mint a legdurvább szocializmus kellős közepén. Atyámfiai, nem kellene ennek így lennie!

Jeremiást és Ezékielt olvasgatom, és háát szerintem a jelenkori Magyarországnak is van mitől tartani, ha csak a fele disznóságot fejünkre olvassa az eredendő hatalom birtokosa. Izraelnek nemcsak a kézzel faragott bálványistenek voltak a bűnei. Hja, kérem, ma a felvilágosult világban büszkék vagyunk, hogy már nem hajlongunk szobrok előtt. Már aki. Mert a szentteréz, szentjózsef lábát csókolgatni... az ugyanaz. De. Azonkívül van a tévé. Meg a pénz. Meg önmagunk. Meg a saját munkánkkal kiérdemelt fontosságunk. És maga a munka. Meg a Vállalat. Meg a Vállalati haszon. Meg a Gazdaság. Ésígytovább. A bálvány egyesek szerinti definíciója, minden olyan dolog, amit fontosabbnak tartunk Istennél. Tehát Hamis Istenünkké válik. Ha Isten mond valamit, akkor arra az a válaszunk, hogy sajnos nem lehet, mert ... és itt jön a bálványhoz fűzött magyarázat. Huhh. Veszélyes vizekre eveztünk, ugyebár, mert rögtön felmerül a kérdés, mit is mond nekem Isten? A Biblia melyik oldalát nyissam ki? Most feleljek az ostobának a bolondságához mérten, hogy ne tarthassa magát bölcsnek a Példabeszédek 26, 5 szerint, vagy esetleg ne feleljek az ostobának, hogy ne legyek hozzá hasonló? Ne öljek, vagy irtsam ki a pogányokat? 

Az igazság az, hogy a szíve mélyén a leggonoszabb ember is érzi, hogy mi lenne a Jó. Úgyhogy ez a kérdés eléggé álszent, és csak arra jó, hogy kibúvót biztosítson az olyan embernek, aki nem akarja meghallani a halk és szelíd hangot ott belül.

Szörnyűségekkel van tele a sajtó. Nehéz keresztényként megállni az ítéletet, és elfogadni, hogy az ember menthető, a cselekedete viszont nem. Mindenünk bosszúért kiált, igazságot követelünk. Sokan puszta kézzel irtanánk ki a gyilkosokat. Az újszövetség szabad választást enged: az államhatalom dönthet a gyilkosok kivégzése mellett. Ma azonban nem divat.

Néha megcsillan a remény, lám-lám az osztrák rém is bűnösnek érzi magát. Mégis van lelkiismeret? Akkor még a leggonoszabbak leggonoszabbika is tudja, mit mond neki Isten? 

Szóval nincs kifogás, nincs de. Hallgatni kell a jóra, hogy legyőzzük a gonoszt.

Mindenki ezt kéri számon rajtam. Hogy mért nem vagyok tökéletes, és hogy az embereim mért nem azok. Meg a gyerekeim is számon kérik, bár nem csak rajtam, hanem a világmindenségen, hogy ők mért nem azok, napi huszonnégy órában. És ha egyszer már sikerült, akkor mért nem sikerül ugyanaz mindig.

Há' mer emberek EMBEREK vagyunk, b...meg!!!!

Aki folytonos önvádat és kisebbrendűségi érzést akar létrehozni bennünk, azt nem Istennek hívják. Aki viszont segíteni akar a tökéletességben, azt igen.

Én nem hinném, hogy az Istennel élő és járó keresztény ember akár a benne lakó Szent Lélek miatt tökéletes lenne. Mi csak a tökéletesség lehetőségét, magját kaptuk meg. Az bennünk van. De hogy meg is látsszon, ahhoz alá kell rendelnünk a földi énünket az éginek, transzcendensnek. Más vallások szinte természetes velejárója, hogy a hívek lemennek alfába, és kiüresítik magukat, hogy a természetfölöttivel foglalkozzanak. Meditálnak, mantráznak, befele vagy fölfele koncentrálnak, agykontrolloznak meg ilyesmi.  Egyes keresztények ugyan tartanak lelki gyakorlatot, némelyek böjtölnek és imádkoznak is, de igazából ma sikk materialistának lenni még a gyülekezetekben és templomokban is. Pedig Jézus megmondta, hogy Szellemben és Igazságban. Az igazságra koncentrálunk, pedig az első a Szellem. Az igazság nem a miénk. Nincs senkise jó, kizárólag egy személy, az Isten. Akármilyen naaagy hívő valaki, akkor se jó. Nem tökéletes.

Na ja, törekedni kell rá, ez is benne van a pakliban. De ha nem sikerül mindennap elérni, emiatt nem adhatjuk fel. A Biblia foylamatosan hangsúlyozza, hogy rengeteget kell dolgozni, szenvedni az eredményért, aminek rendkívülisége, csodaszerű megjelenése elég ritka. Az ember életében. Ott volt pl. Ábrahám. Hosszú élete alatt hetvenöt évesen szólt hozzá az Úr, hogy költözzön el Kánaán földjére. Ez egy. Aztán elköltözött, ott megjelent neki Isten a Móré tölgyesénél.  Aztán Egyiptomban az Úr kiszabadította a fáraó háreméből az asszonyt, mert Ábrahám nem mert lépni az ügyben. Ez három. (Egyiptomból már nagy vagyonnal jött el.) Isten mégegyszer szólt Ábrámhoz, miután Lót elköltözött Sodomába. Aztán jött a királyok legyőzése, majd Melkisédek, a Felséges Isten nevében. Mondjuk négy. Majd az Úr megint megszólalt, és biztatta Ábrámot, és azt mondta neki, hogy megvédi és sok jutalmat ad neki. Itt került szó az utódkérdésről, és a vonatkozó ígéretről. Ez öt. Nyolcvanhat évesen természetes úton született Ismael. Kilencvenkilenc éves korában megint megjelent az Úr Ábrámnak. Ez hat. Szövetségkötés, átnevezés, körülmetélés. Majd újra megjelent három férfi, ez hét. Sodoma elpusztítása, Izsák ígérete, Ábrahám alkudozik Istennel. Nyolc. Gérárban Ábrahám ismét eljátsza, hogy Sára csak a huga, ezért Isten Abiméleknek is megjelenik az asszony miatt, betegség, gyógyulás Ábrahám imájára. Kilenc.  Izsák születése: tíz. Ábrahám ekkor száz éves. Isten megengedi, hogy Ábrahám elküldje Ismaelt és hágárt, tizenegy. Isten próbára teszi Ábrahám hitét, Izsák feláldozása, tizenkettő. Aztán jóval később, 175 éves korában meghalt. De a Biblia már nem említi, hogy ezen kívül valami különös történt volna vele. Lehet hogy történt, lehet, hogy nem. Szerintem Ábrahámnak volt napi kapcsolata az Úrral, de az a hétköznapi csoda csak ezen alkalmakkor következett be. A pillanat tökéletessége. Egyébként pedig csak élte az életét, várt, dolgozott, elmélkedett, hibázott... Szerintem.

Ő volt Isten barátja. Egy tökéletlen ember, aki küzd és bízik. 175 év alatt tizenegy közvetlen Istenélmény... Hát nem sok.

 Az újszövetségi ember elméletileg jobban el van látva. Igen, az apostolok életében voltak csodadömpingek. De. Ott van Pál a végső fogságban. Néha egy-egy főméltóságnak előadja magát, nem sok eredménnyel. Évekig semmi, legalábbis látszólag. Egyébként is, sok helyen megfordul. Csinálja a dolgát, hosszú évekig, hónapokig, és nem mindig a természetfölötti jelenségek vannak a középpontban. Hirdeti az örömüzenetet, tanít, magyaráz, vitatkozik. Kitartóan, nem hajtva a "csodára". Magáról mondja, nem hiszem, hogy tökéletes lennék. De nem is törődik vele. "Fát vág". Minden nap, azt teszi, amit aznap kell. Hosszasan, unalmasan, egyik napról a másikra, csak megy előre. Ha kell, sátort készít, ha kell, magyarázkodik, zsidónak, görögnek. Szerintem nem unatkozik, ha ráér, levelet ír, elmélkedik, Istennel beszélget, könyörög.

Nem egy szimpatikus fickó, totál aszkéta. Szerintem tökéletes. Idegesítően tökéletes. Nagytudású, önfeláldozó, határozott, eltökélt (az "odaszánt" szót nem szeretem, nagyon elhasználta a pünkösdi nyelvezet.)

Tényleg, lehet, hogy nem is jó tökéletesnek lenni ezen a Földön. Nagyon örülhetünk, hogy támogat és kisegít, aki tökéletes, mert mi nem vagyunk azok. A bennem levő Krisztusi személyiség néha előbukkan, és ha hagyom, nagy ritkán tökéletes vagyok. Sikeres, okos, szerencsés, helyénvaló, nemes. Ez a ritka tapasztalat elég ahhoz, hogy túléljem a földi létet, és reménykedjek a jobban.  

Muszáj leírnom. Többen említették mostanság, hogy nem értik a Károli Bibliát. Szerintem a Biblia él. Valamikor, megboldogult diák koromban hittan órán kötelező volt néhány részletet elolvasni, és dolgozatot is írtunk belőle. Kisgyerek koromtól imádkozó ember voltam, Isten mindig kihúzott a szarból az iskolában is. Szóval nem ment a Bibliaolvasás. Pedig könnyen olvastam négy éves koromtól kezdve bármit. Még Dosztojevszkíjt is lenyomtam. (Bocs azoktól, akik szeretik és élvezik.) Tehát a Biblia rakoncátlankodott. Nem hagyta magát. Nem szívesen vállaltam a hittanórák feladatait, útáltam a papokat, mert mindig a szexről beszéltek. Nekem akkor még korai volt, és sok más érdekelt volna, úgy a hittel meg Istennel kapcsolatban. És a Biblia, hát, kicsúszott a kezem közül. Iszonyú ellenállást éreztem, amint a kezembe vettem. A sorok összefolytak. Az álmosság rámtört. Huhh! Nagyon nehezen, néhány rövid részletet tudtam teljesíteni a dolgozat napjáig.

Hogy Isten ismét bizonyítsa, hogy velem van, és talán, hogy megtanítsa egy életre, hogy bármelyik könyvet ugyan igen, legyőzhetem csípőből, megtanulhatom, átrághatom magam rajta, de a Szentírás, az nem ilyen, a Szentírás tényleg él!, szóval a dolgozatom ötös alá lett, mert a kérdések közül majdnem mind éppen azokra a részekre vonatkozott, amiket olvastam!

Namost később, természetesen, amikor direkt úgy mentem be vizsgázni, hogy azért imádkoztam, hogy az ötven tételből pont azt a kettőt húzzam, amit hajlandó voltam megtanulni, nem működött. (Ima nem pótolja a melót.)

A Biblia akkor nyílt ki nekem, amikor olyan lelkiállapotba kerültem, hogy mindenhol csak kerestem azt a kapcsolatot, azt az Istent, azt a megoldást, amire mindig is vágytam, és úgy éreztem, hogy a nemrég megtért barátnőmnél működik... A kereső, akaró, vágyakozó, és mindent megtennék érte hozzáállás segített. Ez nem érdem, ... állapot.

Istent, az Urat, Isten szavát, vagy semmit, ami Istentől származik, ember le nem gyűrhet. Nem lehet rátarti vállvonogatással Istenhez menni: nna, bizonyítsd be, hogy vagy, mutasd meg, hogy tudsz segíteni! Ha Isten vagy! Jézus nem hagyta magát provokálni se a kereszten, se azelőtt, ő pedig Égi Aputól tanult. Ő se ideges, kivárja, amíg valaki hajlandó hallani, és befogja a száját. Hja kérem, a pusztában minden nyakas-makacs keményfejű zsidó otthagyta a fogát. És nem ment be az Ígéret Földjére.

Az Ígéreteink ott vannak az általában fekete vagy sötétkék borítás mögött a sűrűn teleírt papíron. Ha hozzá akarunk jutni, nem lehetnek gőgjeink, titkos fenntartásaink. Sokszor el kel jutni a mélypontra, ahonnan már csak felfele van. Amikor az összes emberi képességünkben, hamis énképben elbizonytalanodunk. Nagyon tetszett valami prédikátor azon kitétele, miszerint a végtelen Istent a mi nullaságunkhoz hozzáadva végtelent kapunk. Igen, sokszor csak azt tudom modnani, hiába tudás, képesség, erő, papír, eredmények, sikerek, kitüntetések, diploma, kapcsolatok, pénz, biztonság - egy nagy nulla vagyok. De a nagy Hatalmas Végtelen Istennel mégsincs számomra lehetetlen.

Közhely: legyen már vége. Állítólag a bacik és vírusok a hideg hiánya miatt nem pusztultak el kellő létszámban. Máshol azt olvastam, hogy nem is pusztulnak el, max. nem aktívak. Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy sokkal több a betegség és betegeskedés mint régen. Ugyebár a prédikátor szerint nem bölcs dolog azt mondani, hogy régen jobb volt... Mégis ilyen érzete van az embernek. Lehet-e magyarázat, hogy az elburjánzott gonoszság magával hozta a sok betegséget? 

A világ egyenlő a gonoszsággal. A demokrácia álruhájában élvezkedő diktatúra öl, pusztít és nyomorba dönt. Nem lehet, hogy követekezmény nélkül maradjon a gyilkosság, legyen az lassú vagy gyors, a kártétel, és a  rablás. Vagy a gyáva passzivitás. Gyilkosok közt cinkos (azaz ugyanolyan bűnös, bűntárs) aki néma. Istenünk pedig igazságos.

Aki eltűri, hogy a munkája során másokat megnyomorítson. Aki hozzájárul döntésével, hogy a politikai játszmák néhány emberáldozattal járjanak. Csak egy kicsit szennyezzük a földet, a vizet, a levegőt. Csak kicsit használjuk ki a jogszabályok adta lehetőségeket, és tegyük, mintegy mellékesen, tönkre a szomszédainkat.

Hatalmasok és átlagemberek egyaránt: ember embernek farkasa. Pedig hosszú távon mindenki azt kapja majd, amit ő adott. Amit megérdemel. Ha nem fizeti ki a cég a szolgáltatást, előbb utóbb maga is hasonló bánásmódban részesül. Elkeserítő, hogy a közerkölcs, a jóindulat hogy elillant a mai világból. Alig találkozni olyan emberrel, aki büszke rá, hogy valamilyen kötelezettségét időben kifizette. Sőt, mintha szégyenleni való volna, hogy nem csapta be a másikat.

Lehet, hogy ezért van válság és az a sok betegség? Lehet, hogy azokat a szakmákat is érinti az elbocsájtási hullám, ahol pici hatalmukkal visszaélve károsították meg az embertársaikat a dolgozók? Hivatkozva a vállalatisten hasznára? Pl. a rakodómunkások, akiket nem érdekel, hogy más még aludna, amikor neki élelmiszeres ládákat kell kipakolni a kamionból, miközben jár a motor, pöfög a gáz. Meg a szállítóvállalat sofőrje, aki kényelmi okokból a tiltott lakóövezeti utakat használja. Vagy a hivatalnok, akinek egyszerűbb nem ellenőrizni és bírságolni a hatalomközeli céget a "kis" szabálytalanságok miatt. Vagy a minisztériumi dolgozó, aki behúzott nyakkal terjeszti elő a hazugságoktól hemzsegő jogszabály-tervezetet. Abban reménykedik, hogy majd valaki (aki nem ő) botrányt csinál, és mégsem hagyja jóvá az emberirtó új törvényeket. De nem. Mosolyogva pecsétel rá minden döntéshozó. Csak egy két zsák szemét az erdőbe minden háztartásból, és már nőnek is a plasztiküveg fák.

Hamis isteneket imádtok. A pénz, a cég, a siker, a haszon nem istenek. Nem adnak legitim magyarázatot az emberáldozatra. Se a tudomány, se a fejlődés, se a biztonság, se a béke nem jó ürügy.

Isten elítélte és megsemmisítette azokat a népeket, akik különböző isteneiknek emberáldozatot, főként gyermekáldozatot mutattak be. Ha a karrier oltárán elvész a születendő gyermek... Nem ugyanolyan? Ha a gazdasági érdekek miatt büntetlenül lehet levegőt, vizet, környezetet szennyezni, és emiatt gyerekeink kisebb-nagyobb károsodást szenvednek, nem jobb, mint az elborzasztó és barbárnak titulált nyilvános és rituális kivégzése ...  a babáinknak.

Jogos az életadó, és örökké élő Isten haragja és büntetése.

A téma nem újkeletű... tele van a Biblia hasonló helyzetekkel. Pl. a 94. zsoltár is jó figyelmeztető a hatalmaskodó gyilkosoknak. Mikor tértek eszetekre? Isten számtalanszor megmondta előre: ha tovább pusztítjátok a segítségre szorulókat és gyámolítandókat, és bántjátok azokat, akik nem tudnak védekezni, ezen a földön is megisszátok a levét, de nem lesz helyetek az örökkévalóságban a bícsen. Hamis bírók, korrupt hatóságok és politikusok, ha nem hagyjátok abba, nagyon be lesz nektek fűtve!

A legcikibb téma, hogy keresztény körökben elszedik az ember pénzét. Ezzel szemben szemérmesen hallgatunk arról, hogy mennyit zsákmányol az állam. Csoda, hogy élünk. A magyar csak nyalja azt a bizonyos fagylaltot, és nem veszi észre, hogy elfogyott. A mézesmadzag is. A magyar elhiszi, hogy azért kell sok adót benyelni, mert a többiek, a csúnya gazdagok nem fizetnek adót. Nem érdekes, hogy mindenért ötször kell tejelni, senki a szavát se emeli fel. Türelmes a nép, vagy csak birka? A munkaviszonyban megtermelt forintokból kb. a harmadát kapja meg az ember, a másik kétharmadot a munkáltató fizeti be a központi kasszába, különböző címeken. Minden termékben többszörösen fizet a pógár az államnak, az áfát, a jövedéki adót, és az energiaszektor, a szállítmányozás mindenbe beépülő plusz terheit... Aztán az ingatlanadó. Meg az illeték. Az ötször leadózott pénzből "vagyonszerzési illeték" címszóval csak adózva lehet költeni. Az állam által eladott gáz, áram, hírközlés és közlekedés egyre emelkedő, iparmágnás kasszát növelő díjai. Ha költ a birka fizet, ha nem költ, akkor más címen fizet. Nem veszi észre tán az átlagember, hogy amit bead, abból már semmit se kap vissza? Az egészségügyi ellátás katasztrófa, és ha nem motiváljuk a kiábrándult dolgozókat némi mellékessel, általában nem is elérhető. Nyugdíjunk beláthatatlan távolban, az ablakban, de ez hagyján, az anyóst is nekünk kell eltartani. (Keresztény ember ez utóbbi ellen ömagában véve nem lázad.) Eddig közismert?

De a további állami kiadások hasznosságán csak néha gondolkozik a birka: rendőri védelem nincs, az ügyészségek és a bíróságok korruptak és igazság helyett elnyomást osztanak. A minisztériumi munka, a jogszabályelőkészítés és igazgatás kritikán aluli szintre süllyedt a rendszerváltás óta. Egyéni érdekek írják a mindenkire kötelező játékszabályokat. Ja, egy nagy politikai érdekeltségű cég nem akarja betartani a törvényt? Szegényke, gyorsan írjuk át neki. A szocializmusban legalább voltak alapnormák, és ennek megfelelő jó káderek. És a cirkusz mellé kenyér is járt.

A legújabb, az "igazgatási szolgáltatási díj", ami minden egyes állami szerv működésének ára. Bármit akar az ember a köztől, amit az ő adójából tartanak fenn, mégegyszer meg kell fizetni, borsos "piaci" áron.

Szóval mindent elvesz a megfoghatatlan állam, és már a látszatát sem tartja fenn, hogy ebből bármit is visszaadna. Namost ne beszéljünk az oktatás ingyenességéről, mert tudvalévően ez a téma már rég túlhaladott és túltárgyalt. 

A tízmillió birka országa. Ebből a fele nincstelen,  jónéhány megélhetési adócsaló, és némi "elit" szimplán gengszterszerűen fosztogatja az államkasszát, és egyre inkább direktbe a birkákat - lásd Andrássy úti ingatlanpanama, a jéghegy csúcsa. Lehet, hogy csak kirakatügy, mert valaki pont nem kapott belőle. Aztán megy tovább minden a régiben: "pályázatok" címszóval saját zsebre kiárusított közvagyon. 

Különben nem érdekel a politika, csak a sok közvetlen forrásból szerzett információra nem mondhatom, hogy mind hazugság. Annyit legalább el kell hinnem, hogy nem zörög a haraszt. És naggyon-naggyon zörög. Messziről.

Fokozás: Csaló, tolvaj, rabló, maffiózó, politikus.

(Hogy lehet itt kibírni? Remény nélkül és természetfeletti védelem nélkül?)

Namost botrány ehhez képest, hogy egyes egyházi közösségek pénzt gyűjtenek. Nem titokban, nem eljátsszva az állami leplezett játékokat, hogy nem is ám, és csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. A tévében és rádióban arról kevés hír van, hogy az állami fosztogatás erkölcstelen, család, egészség- és életellenes.  

De ha valamelyik egyház, egyébként nem jogellenesen, bevallottan pénzből működik, egyenesen közbotrány. Lehet rajta a sajtónak jókat csámcsogni.

Mindazonáltal nem vagyok benne biztos, hogy a jelenlegi "kötelező fizetni a tizedet, mert Isten megbüntet" politika valóban kielégíti az erkölcs és akár a biblikusság követelményeit.

Az első korinthusiaknak írt páli levél nyolcadik és kilencedik fejezetét olvasva az alábbiakra jutottam:

1. Ami keresztényeket vagy hittel kacérkodókat fölháborít, vagy rossz lelkiismeretet eredményez nekik, vagy eltávolítja őket Istentől, nem választható opció. Pál még a vegetariánus életmódot is vállalta volna, ha ezáltal megóvhat néhány hívőt a megzavarodástól. Márpedig a tized és adomány követelése, erőltetése, túlhangsúlyozása, lelki nyomáson keresztül gyűjtése sokak eltávolodásához vezetett. Így törvénytelen, és nem kívánatos. Az ilyen módszereket alkalmazó egyházi elöljárók azt nyilvánítják ki, hogy nem hisznek az isteni gondviselésben, és besegítenek az égi ellátást biztosítónak. Egy kis manipulációval... A madarak is így csinálják, meg a mezei virágok? 

2. Pál nem élősködött senki nyakán, kétkezi munkával tartotta el magát és a társaságát is. Nem mintha ellenezte volna, hogy keresztény önkéntesek, kizárólag Isten projektjein dolgozva, ezen tevékenységükből éljenek. De. Azt mutatta meg, hogy lehet máshogy is, sőt, számára ez a kivételt képező magatartás kecsegtetett csak jutalommal.

3. Pál úgy gondolta, hogy amikor az örömüzenet hírnökeként szerepel, nem jár neki fizetség. Mivel belső kényszerre teszi. Ezért ki kellett találnia valamit, amit nem Isten kényszerített rá, hanem önként vállalt. Úgy gondolta, hogy ő csak azért várhat el jutalmat az Örökkévalótól, amit pluszba, a főnöktől kiosztott feladaton felül csinál. Hát nem így van ez a Földön is? A munkáltató nem a szerződésben kikötött munkakör rendes ellátásáért szokott jutalmat ígérni, hanem alapvetően valami extra feladatért. Ezt mondta Jézus is: ha csak a dolgotokat végzitek, akkor ne várjatok érte dicséretet. (A Lukács evangélium 17. fejezetében.) Érdekes, hogy ezt az esettanulmányt közvetlenül a mustármagnyi hit és az eperfa öntevékeny tengeri ültetése után vetette fel. Szerintem a jelenkor lelkészeinek, prédikátorainak el kéne gondolkozni a témán. Olvastam valahol egy managereknek szóló hr példabeszédet, aminek csak a lényegére emlékszem, miszerint három valaki (pl. milliárdos három fia, három jelölt egy pozícióra) megkapta ugyanazt a feladatot, hogy hozzanak el valami árut a reptérről. Vagy hasonló. Az első elkésett, és elment az a fuvarozó, aki a legkedvezőbb árat adta, és ezért plusz költséggel lehetett csak megoldani. A második rendben elment, elhozta. A harmadik elment, tárgyalt a szállító repülőgéptársasággal, hogy ezentúl hosszú távú megbízás alapján olcsóbban szállítsanak, lecserélte a fuvarozót is kedvezőbbre, és lefoglalt egy másik ígéretes feltételekkel szállítandó árut is, amivel a termelést lehetett a gyárban fellendíteni. A nyertes a példabeszéd szerint az utolsó jelölt volt. Volt mersze túlterjeszkedni a hatáskörén, bátorsága döntést hozni, és hasznot hajtani a leendő munkáltatójának. Szóval nemcsak a feladatát látta el, hanem "meglátta" és el is végezte a munkát.

4. Pál teljesen jogosnak ítéli, hogy a prédikációért, lelkigondozásért, egyéb Istenre tartozó dolgokkal való munkáért fizetés JÁR. Tehát az általános eset az, hogy valaki dolgozik, és pénzt kap érte. (Manapság nem divat a terményben fizetés, főként városi relációban életidegen...). Azon tanakodtam, hogy eljuthat-e valaha a modern egyház olyan szintre, hogy pl. non-stop Istennek éneklőket, Istent ünneplőket, Istent emlékeztetőket finanszíroz meg. Mert szerintem szükségünk lenne rá. Hogy Istenünk mindig hallja a hangunkat, hogy itt vagyunk, magyar keresztények, Neked énekelünk, Téged kérlelünk, szükségünk van Rád. Ha lenne annyi pénzem, tuti hogy fizetnék hivatásos imádkozókat. (Addig csak én próbálok minél többet.)

5. Ha valaki élvezi a lelkigondozás előnyeit, számára is előírás, hogy fizesse meg a szolgáltatást. Ha nem előbb - mert éppen nincs - hát utóbb. Annyira gáz pitinek lenni... Mivel álláspontom szerint összeg nincs kikötve - tehát nem hiszek az újszövetségi kötelező tizedben -, nyilván szabály, hogy akinek több van, többet ad, akinek kevesebb, arányosan. A pszichológusnak, terapeutának, tanácsadónak is fizet a paciens meghatározott óradíjat. Az égi üzenet közvetítése értéktelenebb dolog? Ha egy közösség úgy érzi, hogy szüksége van olyan emberekre, akik csak a hitélettel foglalkoznak, akkor normális, ha megfizeti a munkájukat. (Úgy becézzük őket: "teljesidejű szolgáló".) De a közösségnek kell úgydönteni. Nem az önjelöltnek. És az adott gyülekezet vállalhatja, hogy rendszeresen bead a közösbe a közös célokra. Mondom vállalhatja, önként. Meg az egyénnek is vállalnia kell, akárcsak Ábrám és Jákob tették, Istennek felajánlva. Saját belső indíttatásból. Ábrám egyszer, a zsákmányból (Károli szerint), vagy mindenből (egyéb fordítások alapján) adott a szimpi Melkisedeknek- aki rögtön adással indított -, Jákob minden szerzeményéből, feltételhez kötve, szertartást meg nem határozva fogadta meg a tizedet. Namost a fenti tétel alapján, mivel a tized nem kötelező munkáltatói előírás, jutalom jár érte!  

6. A sáfárság mai nyelven felelős munkakört jelent. A sáfár azt teszi, amit neki - szerződés, megbízás, utasítás alapján - muszáj. A sáfárságról szóló képzések, oktatások nem mások, mint erőforás menedzsment tanfolyamok. Ilyesmit kell közölni a tanulni vágyókkal: hogyan oszd be az idődet, hogy aknázd ki rejtett képességeidet, hogyan haszáld azt, amid van, mi a prioritási sorrend. A gyengébbekkel munka egyszer-egyet kell átvenni. Pl. a főnöknek mindig igaza van, a maximum erőfeszítés kevés lehet, ha nincs eredmény, a csomagolás néha fontosabb, mint a tartalom. Pál szerint a "sáfárság" nem negatív és nem pozitív kicsengésű szó, akárcsak a menedzsment. Fontos hogy jól csináljuk, de még fontosabb, hogy többet tegyünk az elvárnál. Legalábbis, ha szeretjük a jutalmat.  

A pünkösdi karizmatikusok - lehet hogy más keresztények is - előszeretettel használják a "töltekezzetek be Szent Lélekkel" (vagy Szent Szellemmel) vezérmondatot. Gyakran a lelkészi szószékről hangosan kiabálva. Olyankor, amikor úgy érzik, nem elég ütős a közösségi élet, és ez a hívek hibája. A Biblia azt állítja, hogy az Isten Szelleme szuverén isteni személy, akit nem emberi utasítások, prédikátori, lelkészi felszólítások irányítanak. Legalábbis én ezt hiszem. Most elárultam, hogy számomra a szentháromságtan nem kérdéses.

Ez a terminusz tehnikusz, a többi hasonlóval egyetemben, véleményem szerint joggal riaszthatja el az érdeklődőket a kereszténységtől, és ezáltal talán Jézussal való találkozástól, és a bimbódzó hitük megélésétől. A még nem behálózott, félretanított hitetleneknek iszonyú jó érzékük van a hazugságra, ferdítésre. Hát persze, hogy nem akarnak a flúgosok gyülekezetéhez csatlakozni.

A "betöltekezni" szó még a Károli fordításban sem szerepel, és talán a Tudományos Akadémia sem ismeri.  Amire szokás hivatkozni, az az Efezusi levélben található az 5.18-as versben: "És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel," mondja Károli. Másik fordítások is hasonló értelmű szót használnak, a beteléssel kapcsolatban.

Aki a Bibliában tele van, vagy csak megnyugszik rajta Isten szelleme, általában nem marad csöndben. Ahol Isten Szelleme megjelenik, ott történik valami. Általában az, hogy az emberi tényező háttérbe szorul, és tökéletesség veszi át a helyét. Aki kinyitja a száját, tele Szellemmel, az jót mond és/vagy tesz. Isten üzenetét. Nem szúrja el.

Nem tudjuk előre, mit tervez számunkra Isten. Legalábbis sokszor nem. Szerintem azért, hogy az ellenség ne tudjon felkészülni, és előre akadályokat gördíteni az utunkba. De egyszer csak, ott vagyunk az adott helyzetbe, és ha nem ellenkezünk, hanem hagyjuk  történni a történnivalókat, akkor egy pillanatra megvalósul a teljesség, tökéletesség. A Szent Szellemmel teleség. Hamar elmúlik, mert menni kell főzni a bablevest. De akkor és ott, isteni terv részeseiként, tökéleteset alkothatunk. Vajon miénk az érdem? Isten apu olyan rendes, hogy jutalmat ígért pusztán azért, hogy hagyjuk történni a dolgokat. Pl. azáltal, hogy kinyitjuk a szánkat, ha üzenni akar rajtunk keresztül valakinek.

Pál és az Úr olyasmire akar utalni ezzel a szellemmel teljességgel, szerintem, mint amit Reinhard Bonnke valahogy így fogalmazott meg: ha sütni akarsz, és van két sütő, az egyik meleg, és a másik hideg, melyiket választod? Vagyis nem a szószékről erőltetett élmény hajkurászás a feladat, hanem az, hogy a keresztény legyen készen. Mindenre. Adjunk lehetőséget Istennek, hogy használjon. A világ legudvariasabb és legfinomabb személye félrehúzódik, ha önként nem adjuk át magunkat. Hiába az Ő temploma a keresztény teste, Ő nem veszi át az uralmat, ha az ember nem ad teret. Szerintem nem lehet borként inni a Szent Szellemet. Lehet viszont lehetőséget adni, hogy megnyilvánuljon. Amikor a sárembert elnyomjuk, pl. fölfele figyeléssel, emberi rossz természetünk háttérbe szorításával, akkor a Szeretet, Erő és Hatalom, aki türelmesen vár, és csendesen szól, és nem vágja a fejünkhöz a butaságainkat és disznóságainkat, és nem sértődős, akár rajtunk keresztül is működhet. 
 

Nem egyszerű mindennap megfelelni. Sok a kudarc. Az emberi kapcsolatok is nehezek. Próbál az ember keresgélni valami kapaszkodót a keresztény neten. Fölmegyek egy babtista honlapra, napi áhitat. Dögunalom. Idézik valamelyik bibliafordítást. Hé, nekem is vannak bibliáim! Tudom egyedül is olvasgatni! 

Aztán jönnek a biztonságos klisék. Én nem tudom, melyik történelmi vagy nem történelmi egyház műve ez a sok kiüresített jelmondat. Jó az Úr! Jó az Úr! jóazúrjóazúrjóazúr. Ha ezt meghallom, kinyilik a bicska a zsebemben. Ütni tudnék. (Biztató, hogy nem tudok, mivel ütésből babakoromtól gyenge voltam, így nem is épült be a fegyvertáramba.)

Jár még hozzá a kirakatmosoly és a fölforgatott szemek. Miért nem hallgatod meg a problémámat? Miért akarsz állandóan kioktatni? A nem keresztény - és nem hoch-értelmiségi sznob - közösségekben kizárólag egyéb előnyök miatt tűrik az okoskodókat, és akkor is általában kifigurázás tárgyai. Nem azt mondom, hogy az emberek nem kérhetnek és adhatnak egymásnak tanácsot. De ami manapság a gyülekezetekben ezen a címen folyik, az katasztrófa. Egyedüli igazság birtokosának szerepében tündökölve mindenki osztja az észt. Közben meg a hangzatos igefolyamból én ezt értem ki a vicsorgó álmosolyok mögül: te kis hülye, miért mondod el a problémádat, miért nem játszod meg szépen magad, mint a többiek, hogy neked sincs semmi problémád, miért nem állsz be a sorba, és mondogatod, hogy jóazúrjóazúr, Istenszerettéged, Isten a szeretet, ucceretteistenavilágothogyeccülöttfijátattaérte, mégessetudod, tekis pondró. Bezzeg ÉÉÉÉÉn, azokosérettműveltbibliaismerőjókeresztény! Énaztán a félbibliát gyorsan a fejedre olvasom, és percek alatt kifaggatom belőled, hogy milyen bűnöket követtél el, minek következtében mostitten szerencsétlenülvergőcc.

A képmutató kis farízeusok (áltestvérek) nem veszik észre, hogy Jézus szemében ez a magatartás volt a legelítélendőbb. Nincs mégegy olyan bűnös magatartás, amivel szemben oly sokszor és nem titkolt indulattal kifakadt volna. Jézushoz bárki odamehetett egy piti gonddal, és a szavaival rögtön áthelyezte a hangsúlyt. Ha valaki az örökségen osztozkodott, akkor felhívta a figyelmet, hogy ez nem lényeges, és nem abszolút jogos kérés. Ha valaki éhes volt, azonnal kaját rendelt számára. A betegeket meggyógyította. A szegényeknek új projektet hirdetett, hogy hogyan lehet legyőzni a problémáinkat. Aztán elhagyta a földet és az égi országban helyet foglalt a trónon. De elküldte a Szellemét. Aki elvben valamennyi keresztényben lehetővé teszi, hogy ez a jó sorozat folytatódjon, és a keresztény mint égi szócső Jézus személyéből fakadó valódi, aktuális és hatékony tanácsokat és megoldásokat ajáljon a baj-társaknak. De hogy ez működjön, le kell vetni az álarcokat, a vicsor-vigyorokat, az igefellegeket, és az észosztó stílt. Talán majd eljön egy nap, hogyha elmegy az ember egy keresztény gyülekezetbe, akkor nem kell a biztonsági védőfelszerelést felvenni, a hurráoptimistajóazúrarckifejezést, és jól bespájzolni bibliákból, amikkel a szembejövő tezsvéreket kupán lehet vágni. Mert ugye ha harc, hát legyen kövér, ne aprózzuk el egy-egy igehellyel, az egész nagy nehéz bibliával sokkal ütősebben lehet "építeni" az egyházat.

Nem minden helyzetben van instant oldódó megoldás. Van, amiért sokat kell kérlelni Istent, és esetleg néhány böjti napot is beiktatni. Hogy miért van ez így nem tudom. Azonban már rég letettem arról, hogy mindent tudjak. Megelégszem azzal az ismerettel, ami segít túlélnem egy napot. Aminek bizony megvan a maga baja! Vigasztalom magam: van mit ennem (nemsokára kész a makaróni), van mit innom (jóféle aranyászok), ruháim is vannak, és nem fázom. Kifizettem a gázszámlát - eddig. Akkor meg mit problémázok? Volt egy hivatali mondás még az átkosban, melyet a négyzetes aktavetés törvényeként aposztrofáltak. Valami olyasmi volt a lényege, hogy ha elég ideig őrizgetünk egy aktát, akkor megoldja önmagát az ügy. Sok problémával van ez így, a törvény működik. Az idő a jóbarátunk. Hívőként elfogadom, hogy minden értem van. Nekem dolgozik az idő, nekem jó a válság, nekem tesz jót az összes problémám. Mert tanulok belőlük, edződöm általuk, erősebb leszek tőlük.

Úgyhogy tényleg. Mostmár felveszem én is a keresztény gyülekezeti jelmezt, és nem mondom el a problémámat azérse senkinek. Istenemnek-apukámnak már elmondtam, ő tudja, sőt, intézkedésre átvette. Mosolygok, és nem hagyom magam. Jóazúr!

Vannak azonnal érezhető pozitív hatásai. Egy csomó ismerősöm nyugodtabb. Kevésbé terhelik le a munkák. Semmi se annyira sürgős. Még az is lehet, hogy ez a normális? Persze nehéz nem aggódni a megélhetés miatt, de másfelől elvégezhetünk olyan régóta halasztgatott feladatokat, amikre sose volt idő, mert rohanni kellett a pénz után. Tán ideje, hogy elgondolkozzunk az életünk értelmén.  

Rájöttem, hogy miért imádkoznak az emberek a halottakért: bűntudatból.

A halál azért van, mert az ember megszegte az Isteni törvényt. És egy végtelen szar dolog. Elképzelhetetlen, hogy akit ismertünk, szerettünk, beszéltünk vele, számítottunk rá, ő számított ránk... simogatott a szavaival, a pillantásával, vagy csak azzal, hogy elismert és gondolt ránk... egyik pillanatról a másikra nincs többé. Ezen még a mindentudó Jézus is sírva fakadt.

Keresztényként azt kérdezzük magunktól: vajon találkozunk az elvesztett szeretett emberrel az Isten örök országában? Bejutott? Jézushoz fordult-e, mielőtt elszállt a testéből az élet? És továbbá mi megtettünk-e mindent azért, hogy megértse azt az egyszerű igazságot, hogy Jézus személye az az ajtó, akin belépve megkaphatjuk a transzcendens, tökéletes ország állampolgárságát, és megmenekülhetünk a második haláltól. Aki hisz abban, hogy a Biblia Isten útmutatása, üzenete, információja ... vagy antik blogja ... az emberi olvasótábornak, kiolvashatja a szövegből, hogy kétszer van halál. Amikor Ádám meg Éva falatozott a tiltott gyümölcsből, nem veszítették el földi életüket, holott Isten halálbüntetést helyezett kilátásba. A testük akkor még nem halt meg. Csak az Istenhez kapcsolódó lényegük veszítette el az életet. Ezt a belső személyt hívják egyes keresztény körökben szellemnek, máshhol léleknek. (Aztán egyesek ezen jól elvitatkozgatnak, de aki akarja, érti miről van szó, bármelyik nevén nevezzük is a láthatatlan lényeget.) 

Én úgy értem, hogy az ember Isten nélkül egy hullával a belsejében mászkál. Kétlábú koporsók vagyunk, amíg el nem fogadjuk, hogy ezen állapotunkra Jézus áldozatának elfogadása a megoldás. Ilyen egyszerű, és máris bent vagyunk a tutiban. Megkaptuk a zöldkártyát az égi paradicsomba. Ez az evangélium nicknevű örömüzenet lényege. Nem kell magadat megmenteni, mert Jézus azért élte végig azt a harminchárom évet itt a földi poros nyomorban, hogy megtegye helyetted. Aztán az egyáltalán nem derűs földi lét után elég kudarcos felhanggal, keresztre feszítve távozott a testéből. A kudarcból aztán amerikai hepiend lett, ahogy kell, feltámadás, miegymás.

Hé haver, nem kell ezután törleszteni a havi részleteket, nem kell másodállást vállalni és pitizni a főnöknek, anyósnak, volt barátnak... Szabad lehetsz! Valaki egyszer csak kifizeti az öt-tíz-tizenöt-harminc-negyven millát. Istennek és Jézusnak ugyanis mindegy a szám.

Keresztényként az a dolgom, hogy növeljem a fan-club létszámát, és mindenkivel megpróbáljam megértetni, hogy csak Jézushoz kell segítségért fordulni, és minden megoldódik. És amikor egy ismerősöm meghal, csak ezt kérdezem magamtól: tényleg megtettem mindent, hogy elmondjam neki az igazságot? Megadtam az összes segítséget, hogy megtalálja a keskeny utat?

Már késő. Nem ér a halottakért kérni Istent. Egy életünk van, és neki is egy élete volt. Ha elszúrta, hát elszúrta. Ha elszúrtuk, hát elszúrtuk. Ezt hallottam valami zseniális TV-sorozatban: Isten egy dolgot nem tehet meg: a múltat nem forgathatja vissza. Ez is egy ilyen eset. Viszont valamire figyelmeztet: mindig legyünk készen elmondani, hogy mi miért és miben reménykedünk, miért hiszünk abban, hogy élő szellem van bennünk, és ezáltal állampolgárságra van esélyünk. Hátha az az egy beszélgetés lesz perdöntő az adott ember gondolkozásában. Még talán megmenekülhet.

Ha azzal foglalkozunk, ami Istent érdekli, azaz az emberi lelkek megmentésével, akkor majd Ő biztosítja a megfelelő munkakörülményeinket, mint egy igazi jó munkaadó. Lesz kaja, pia, kocsi, fedél. Jézus ezt ígérte. Már csak hinnünk kell benne.  

Hallgattam reggel az Echo TV-n azt hiszem a tegnapi? tüntetésen a hópelyhek közt felszólamló, valószínűleg Széles Gábor urat és Bayer urat. Satjószabadság. Gazdaság. Gyurcsány elszúrta. Az a baj, hogy a gazdaságról és annak élénkítéséről itten lent a köznép közt csak azt tudjuk elmondani, hogy szerintünk az lenne a jó, ha csökkentenék az adóterheket, és hitelkamatokat, az áram és a gáz díjat, meg az élelmiszerárakat, és akkor több pénzünk maradna, és vennénk szép színes plazmát meg fagyasztót, meg új autót, meg lakást, meg házat. És utaznánk is jókat az egész családdal, az adómentes üdülési csekkből. És ez szerintünk biztos jó lenne a gazdaságnak. Aztán lehet, hogy így van. De lehet, hogy nem. Az államot meg a pénzelvonást nem szeretjük, mert nem bízunk benne, hogy jó helyre kerül az, amiért mi dolgoztunk. Talán ellopják, talán elszórják, talán csak olyasmire költik, ami nem a leghatékonyabb. Én nem tudom, hogy mit kéne csinálni. Pedig tanultam közgazdaságtant is. Széles Gábor úr nyilván jóval többet ért hozzá, akár igaza is lehet. De minden bizonnyal a közeljövőben kevés  esélyünk lesz arra, hogy a gyakorlatban kipróbáljuk az alternatív javaslatokat. Így sose fogjuk megtudni, hogy ha nem ezt csinálnánk, hanem egy másik dolgot, akkor jobb lenne-e. Igazából amíg nem kezdik csökkenteni az adónkat, növelni a fizetésünket, és nem lesz újabb lehetőségünk olcsó plazmára és négykerekű csodára, addig úgyse leszünk elégedettek az intézkedéscsomagokkal. Mégha azt is harsogja TV és rádió, hogy szárnyall! A tőzsde meg a gazdaság, természetesen.

Viszont nekem van kihez fordulni, és van kire bízni a nehéz kérdéseket. Isten mondta, hogy ne nagyon próbáljam megoldani a nekem magas dolgokat, hanem csak bízzam rá. És majd megoldja helyettem. Úgyhogy bejelentem az én gazdaságélénkítő programomat:

Emberek! Bízzátok meg a legjobb gazdasági szakértőt és válságmenedzsert! Imádkozzatok a mindenható Istenhez. Hogy mit kell kérni? Hogy Gyurcsány mondjon le? Hogy legyen helyette egy másik? Mert azt hiszitek, hogy az jobb? 

Murphy törvénye, hogy az emberek általában megérdemlik egymást. Mi is megérdemeljük. Mindegyiket... Magyar posztszocialista igénytelenség...

Hanem inkább azt kérjük, hogy aki éppen hatalomban van (amit sajna Istentől kapott), az a saját, családja és üzletfelei zsebeinek megtömésén túl lévén halgasson már végre a Szent Lélekre is és az emberek érdekeit szolgáló döntéseket hozzon. Egy kicsit szabaduljon fel a korrupció kényszeréből, és tegye végre jól a dolgát.

Mert szerintem, és a sajtó szerint is, - ami jó lenne ha szabad lenne, de ebben nem teljesen hiszek, mert mindenki pénzből él, és akinek pénze van sajtófinancírozásra, annak van személyes érdeke is - a politikai elit bármely oldalon levő bármely tagjának már rég megvan a kétszer négykereke, meg a sokszor sok szobája, meg a havi fix a napi betevő homárra, Guccira, többszáz négyzetméter közüzemre. Meg az offshore milliók, hogy nyugodtan aludjon az egész család. Szóval már nem azért kapar egyik oldal se, hogy ne haljon éhen. Akkor nem lehetne már végre valakinek ott fönn a hatalom hálójában csak úgy, spontán hobbiból, objektíve hasznos és pozitív dolgokat csinálni?  

Kedveseim, légyszi-légyszi, a tízmillió reggelijén és nyugodt álmán dolgozzatok, csak most az egyszer, mielőtt nagyobbra cserélitek a helikoptert, a Jaguárt meg a yachtot!

Na, az én programom szerint ezért kell imádkozni, hogy akire vonatkozik, hallgasson bele az éterbe, és fogadja meg Isten tanácsát. Egyebekben pedig akárcsak a királyok,  a párt- és miniszter- és köztársasági elnökök szándékai is a Mindenható kezében vannak. Nem feledkezve a polgármesterekről, ügyészekről, bírókról, képviselőkről és BKV ügyintézőkről. Szóval Ő ott fönn az illetékes elvtárs, panaszügyeinkben.

Károli fordításában Jeremiás könyvében található (a Bibliában): 

A 29. fejezet 7-ként számozott mondata:
És igyekezzetek a városnak jólétén, a melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. 
 

Más fordítások jólét helyett békességet mondanak, de szerintem biztos volt oka jó Gáspárunknak a jólétet is beleérteni. Megaztán békesség vagy béke az nem csak a háború hiányát fejezi ki, hanem a polgári és emberi belső békét is. Amihez viszont jó lenne, ha nem kéne aggódni a holnapi anyagi helyzetünk miatt.

Szóval meggyőződtem, hogy keresztényként az Istenhez folyamatosan benyújtott kérelmeim szorgalmazása (ima) a dolgom, hamár nem vagyok sem hatalmi pozícióban, sem gazdasági szakember. De nem vitatom senkinek a tüntetéshez, építő vagy nem építő kritikához vagy akár hőbörgéshez, hasznos tanácsadáshoz, újságíráshoz és egyéb, a döntéshozás befolyásolására irányuló cselekedetekhez való alkotmányos jogát sem.

Mégegy Isteni ukáz ugyanarra, namost az újszövetségként aposztrofált új szerződéses feltételekből az első Timótheusnak írott páli levél második fejezetének első versétől, mely szerint édes Istenünk hasznosnak tartaná, ha minden hatalommal és befolyással rendelkező, döntéshozó emberért szorgalmasan kérlelnénk Őt, - mert aki kér az kap, aki viszont nem kér, annak coki, hacsak a hülye szülője meg nem szánja hibás nevelési elvvel rendelkezvén - mert akkor nyugalomban és békességben telhetnek a hétköznapjaink.

Van egy problémás rész is itt, határozottan arra szólít fel az új szerződés, hogy köszönjük meg ezeket a figurákat. Namármost, ez nem könnyű. De mégis, azt hiszem, hogyha kimondjuk, - azért, mert elhisszük, hogy Jézusnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy az ő szabályai nem teljesíthetetlenek, - hogy köszönöm Istenem a Gyurcsány Ferencet és/vagy az Orbán Viktort, akkor ez olyan, mintha Harry Potter bűbáj-varázsigét mondanánk, ami a sötét fellegeket oszlatja az említett személyek feje fölött. És ha a sötét erők eltűnnek, jöhet a már említett lehetőség, hogy megértik Isten üzenetét, és olyan stratégiát követnek, ami jó csak úgy általánosságban, az itt élő embereknek.

Ja, hogy esetleg az isteni sugallatból fakadó intézkedés nem lesz jó nekünk? Én ezt a lehetőséget, mint meggyőződött Jézus-fan, automatice elvetem. A már említett Biblia alapján okom van feltételezni, hogy Isten minden körülmények között - csak jót akar nekünk. Még a gazdasági válságból is pozitívat tud kihozni. Bizonyám!

Ezt én mondom. A Szamár.

Ma azon tanakodtam, hogy még a szamárnak is volt mondanivalója, ha éppen felsőbb erő hatására lett érthető a nyilatkozata az amúgy hót koki Bálám számára. Ez a Bálám ugyanis nem volt valami szimpatikus fickó, hogy a szegény szamarat annyit ütötte. Nem mintha az ő korában lettek volna lelkes állatvédők - lásd mai híreket az állatvédelmi rendszer szigorításáról - imádom az állatokat, de bárcsak valaki egy embervédelmi törvényt is elkezdene propagálni ilyen elánnal. Jellemző, hogy az Ügy című televíziós műsorban a legtöbb szavazatot a többmillás támogatásra valami német juhászos renegát alapítvány kapta. Mondom, imádom a kutyákat, nem sajnálom a német juhászoktól sem a pénzt. Hangsúly máshol. Bár annak is jó oka van, hogy a mai tévénéző az állatokra szavaz. Annyira kiábrándult a kétlábúakból.

Szóval, a Bálámnak már rég érteni kellett volna, hogy a szamár nem azért tagadja meg az előrehaladást, hogy speciel őt bosszantsa. De ez a Bálám, próféta létére, nem ismerte a saját szamarát. Ami ugyebár nem hobbiállat volt, hanem teszem azt, egy mai Toyota Corollának megfelelő, viszont élő járgány. Ami meglehetősen sok együtt-töltött időt jelenthetett. Mondta a szamár már korábban is, hogy gazdi, nem lehet tovább menni, mert meghalunk, a saját jelnyelvén. Biztos vagyok benne, hogy az állatok beszélnek, csak mi nem értjük. Azaz, ha figyelünk, akkor értjük. Nekem már egy-kétszer sikerült. De Bálám csak akkor fogta az adást, amikor emberi nyelven megszólalt. A szamár. 

Na ja, abban reménykedek, hogy hátha a Mindenható Istenem nekem is ad annyi értelmes szót az ujjaim végére, hogy egyesek fölfogják, azt akarom mondani, ha arra mész tovább, meghalsz. De nem is énrólam lenne itt szó, hanem sok modern prófétáról, evangélistáról és egyéb elkötelezett hívőről, keresztény közösségről, akik sokkal hatékonyabbak lehetnének, ha már levetnék végre az amerikaiból ferdített, Károli archaizmusokkal fűszerezett pünkösdista zsargont. 

Ha valakinek nincs meg a Bálámos szamaras sztori, mondjuk itt is megtalálja: biblia.jezusert.com, utalás: 4.Móz.22.

Konklúzió: ha a hallgató számára érthető nyelven nem kommunikálunk, hiába van igazunk. Blogomban keresni fogom az alternatív kifejezéseket az igazság szavaira, amiknek még van tartalmuk. Nem koptak el. Nincsenek elhasználva és hiteltelenítve. Keresem a kommunikációs csatornát.

Ezt én írtam. A Bálám Szamara.