A kutya hűséges. Szeretem a kutyákat. Volt már több is. A mai ember éhezik a feltétel nélküli elfogadásra, a hűségre, a szeretetre. Ezért választják sokan az állatokat az emberek helyett. Tulajdonképpen érthető, de attól még nem helyes. Istenünk nem azt várja tőlünk, hogy azért szeressük az embereket, mert rendesek, és mert szeretnek minket. Hanem, hogy legyünk olyanok mint Ő, és akkor is szeressünk, ha nem érdemli meg. Az ellenség. Vagy a barát. Vagy a rokon. Erre mondják a farízeusok, hogy nehéz, igen nehéz. És tényleg.

De. Ha madarat lehetne velem fogatni, mert olyan boldog vagyok, mert érzem, hogy szeretnek, és mindenem megvan, és még annál is több van, mint ami szükséges, szóval luxus testileg lelkileg, kívül belül, ... akkor könnyű!

Akkor nem tudok haragudni, és végtelenül megértő vagyok mindenkivel. És elnézem a mások hibáit, és lila ködön át nézem az emberiséget. (Isten is így néz ránk, rózsaszínű felhőn keresztül, ami lehetővé teszi, hogy tökéletesnek látsszunk, isteni gyerekeknek...)Persze van, akit a jólét keménnyé és kegyetlenné tesz.

Sajnos, ugyanezt a lelkiállapotot tudja előidézni, ha testi szenvedésen megyünk keresztül... Jobbá teszi a lelket... Ha tehetem, az első verziót választom. De inkább Isten választ.

Istenem hűséges. Olyan bugyuta kérésimet meghallgat, hogy csak ámulok. Kérek, kapok. Küszködök magammal, kérek, várok, türelmetlenkedek, nyöszörgök, és a végén minden rendben. Mégse marad meg a hitem és bizalmam hosszantartóan. Miért? Nem tudom. Mert béna vagyok és ember. Hihetetlen, hogy Isten meghallgat. De igaz. Olyan lehetetlen helyzetekből húzott már ki, olyan kínos következményektől mentesített... Olyan sokat adott. Egyesek szerint mázlista vagyok. De én tudom, hogy a M Á Z L I  az csak az áldás modern megfogalmazása. Meg a siker is meg a szerencse is.

Gyerekkoromból kezdve támogat, pátyolgat. Hűséges, bár nem szolgálok rá, egyáltalán. Mostanában azért egyre inkább igyekszem. Na, ez nem garancia arra, hogy tényleg. Ezért is hivatkozunk mi modern protestáns keresztények arra, hogy ingyen, mindenféle produktum nélkül, Isten jóindulatából (kegyelméből) fakadóan részerülünk az égi javakban. Hiába akarunk rászolgálni, úgyse sikerül. Katolikus hittestvérek sokan gondolják, hogy a Jó emberek nyernek Jó áldásokat, és a rosszak meg büntetést kapnak. Nincs egy ember se jó, Jézus mondta! Minden ember bűnös. Minden ember inkább a büntetést érdemli. Asszem ez a Jób könyvének az értelme... Jób igaz, Istenfélő, bűngyűlölő volt. Mégis szörnyű dolgok történtek vele. Szerintem Isten azért engedte meg, hogy megértsük a Bibliából, hogy nem úgy van semmise. Nem érdemelhetjük ki. Persze, rendesnek kell lenni, meg minden, de csak Isten dönt, és még csak megkérdőjelezni sincs jogunk. Nincs jogunk a bűnös büntetésén kárörvendeni, és nincs jogunk a szerencsétlen ember fejéhez vágni, hogy biztosan csak a jól megérdemelt büntetését üli le.

De mindent összevéve, válság ide, vagy oda, nekünk örökségünk van az infláció és csődmentes kincsekben. Nincs mitől félni.

Köszi megint, égi Apu!