Muszáj leírnom. Többen említették mostanság, hogy nem értik a Károli Bibliát. Szerintem a Biblia él. Valamikor, megboldogult diák koromban hittan órán kötelező volt néhány részletet elolvasni, és dolgozatot is írtunk belőle. Kisgyerek koromtól imádkozó ember voltam, Isten mindig kihúzott a szarból az iskolában is. Szóval nem ment a Bibliaolvasás. Pedig könnyen olvastam négy éves koromtól kezdve bármit. Még Dosztojevszkíjt is lenyomtam. (Bocs azoktól, akik szeretik és élvezik.) Tehát a Biblia rakoncátlankodott. Nem hagyta magát. Nem szívesen vállaltam a hittanórák feladatait, útáltam a papokat, mert mindig a szexről beszéltek. Nekem akkor még korai volt, és sok más érdekelt volna, úgy a hittel meg Istennel kapcsolatban. És a Biblia, hát, kicsúszott a kezem közül. Iszonyú ellenállást éreztem, amint a kezembe vettem. A sorok összefolytak. Az álmosság rámtört. Huhh! Nagyon nehezen, néhány rövid részletet tudtam teljesíteni a dolgozat napjáig.

Hogy Isten ismét bizonyítsa, hogy velem van, és talán, hogy megtanítsa egy életre, hogy bármelyik könyvet ugyan igen, legyőzhetem csípőből, megtanulhatom, átrághatom magam rajta, de a Szentírás, az nem ilyen, a Szentírás tényleg él!, szóval a dolgozatom ötös alá lett, mert a kérdések közül majdnem mind éppen azokra a részekre vonatkozott, amiket olvastam!

Namost később, természetesen, amikor direkt úgy mentem be vizsgázni, hogy azért imádkoztam, hogy az ötven tételből pont azt a kettőt húzzam, amit hajlandó voltam megtanulni, nem működött. (Ima nem pótolja a melót.)

A Biblia akkor nyílt ki nekem, amikor olyan lelkiállapotba kerültem, hogy mindenhol csak kerestem azt a kapcsolatot, azt az Istent, azt a megoldást, amire mindig is vágytam, és úgy éreztem, hogy a nemrég megtért barátnőmnél működik... A kereső, akaró, vágyakozó, és mindent megtennék érte hozzáállás segített. Ez nem érdem, ... állapot.

Istent, az Urat, Isten szavát, vagy semmit, ami Istentől származik, ember le nem gyűrhet. Nem lehet rátarti vállvonogatással Istenhez menni: nna, bizonyítsd be, hogy vagy, mutasd meg, hogy tudsz segíteni! Ha Isten vagy! Jézus nem hagyta magát provokálni se a kereszten, se azelőtt, ő pedig Égi Aputól tanult. Ő se ideges, kivárja, amíg valaki hajlandó hallani, és befogja a száját. Hja kérem, a pusztában minden nyakas-makacs keményfejű zsidó otthagyta a fogát. És nem ment be az Ígéret Földjére.

Az Ígéreteink ott vannak az általában fekete vagy sötétkék borítás mögött a sűrűn teleírt papíron. Ha hozzá akarunk jutni, nem lehetnek gőgjeink, titkos fenntartásaink. Sokszor el kel jutni a mélypontra, ahonnan már csak felfele van. Amikor az összes emberi képességünkben, hamis énképben elbizonytalanodunk. Nagyon tetszett valami prédikátor azon kitétele, miszerint a végtelen Istent a mi nullaságunkhoz hozzáadva végtelent kapunk. Igen, sokszor csak azt tudom modnani, hiába tudás, képesség, erő, papír, eredmények, sikerek, kitüntetések, diploma, kapcsolatok, pénz, biztonság - egy nagy nulla vagyok. De a nagy Hatalmas Végtelen Istennel mégsincs számomra lehetetlen.

 

 

 

 

Szerző: Bálám Szamara  2009.03.03. 17:11 Szólj hozzá!

Címkék: isten szentírás biblia kereszténység muszáj

A bejegyzés trackback címe:

https://balamszamara.blog.hu/api/trackback/id/tr73977849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása