Köszönöm az érdeklődésedet, és bocs, hogy nem aktivizáltam magam blog ügyileg. Semmi baj nincs, sőt, nagyon klasszul telt a nyár. Csak élveztem a jó időt, a természetet, az emberek társaságát, akikkel együtt voltunk. Közben persze sok tűnődni-való is akadt. Például az, hogy korábbi elképzelésemtől eltérően megnyugtató felismerés részese lettem, azazhogy igenis léteznek nagyon kedves, normális, nyitottan gondolkodó és valóban az Urat kereső keresztények! A fórumon-neten olvasgatom őket, és örülök. Nem baj, ha nem értek mindenben egyet mindenkivel, de legalább az alapok azonosak. Hogy ezt mire tudom felhasználni, még nem világos, hiszen az egyéb kötelezettségeim miatt az általában estére vagy hétvégére szoruló közösségi életben nemigen tudok részt venni, csak így, virtuálisan.

De az biztos, hogy megnyugtat a tudat, hogy nem minden keresztény vallásos, bigott, törvénykező idióta! És ez felekezettől függetlenül jellemző egyesekre.

Az utóbbi években volt, hogy keresztényekkel próbálkoztam, barátkozni, dolgozni. Sajnos mindegyik eset nagy csalódással teli tanulság volt. Azaz meg kellett állapítanom, hogy a rossz tanítások, rossz beidegződések miatt a keresztények egy része pocsék munkaerő. Azt hiszik, elég "hitből megvallani", hogy meg tudnak valamit csinálni, és csinálni nem kell. Nem volt tőlem szándékos, hogy mindezek a személyek a Hit gyülekezetében szocializálódtak, de hogy ott valami nagyon nincs rendben, az biztos, mert a normális hétköznapi gondolkodásmód helyébe egy teljesen agyament "hit"-nek hazudott pótlék lépett.

De, mint mondtam, most már látom a fényt az alagút végén, mert látok normálisakat is. Ha meg valódi istenfélelem van, az bizony jó reménységet ad arra, hogy Isten tud vele valamit kezdeni!

Azt is hallom, tapasztalom több irányból, hogy egyre több keresztény hiányolja azt a mai napság aktuálisnak érzett kapcsolatrendszert/közösséget/együttlétet, ami több a szokványos dicséret-prédikáció-ima-adakozás-dicséret gyülekezeti alkalmaknál. És ez az igény egyes helyeken már megoldásokat is eredményezett. Tényleg hurrá.

Abban jelenleg bizonytalan vagyok, hogy azok a hívek, akik ragaszkodnak a bevett szokásaikhoz, tradíciókhoz, vallásos eszme- és szabályrendszerükhöz, meg tudnak-e változni, illetve kell-e egyáltalán ezzel foglalkozni, hogy megváltozzanak. Az a valószínű inkább, hogy új borhoz új tömlő. Azaz ha most valami teljesen más következik a kereszténység korszakában, akkor arról a legtöbb vallásos le fog maradni. Nem tudjuk, hogy ez érinti-e a megmenekülésüket, ez teljesen kívül van a kompetenciánkon. De nem is ez a feladat. Hanem az, amit mindenkinek egyenként kioszt az Úr. És egyénenként egyenesen előre nézve kell haladni, saját céljaink megvalósítása felé, úgy, ahogy Pál is, Jóel is írta, nem szabálytalankodva, nem letérve a pályánkról, nem a szomszédot lökdösve, csak céltudatosan végig a pályán a teljes győzelemig.

Jóel. 2,7
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindegyik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. (Károli)

1Kor 9,26
Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé. (Egyszerű fordítás 2006)