A pünkösdi karizmatikusok - lehet hogy más keresztények is - előszeretettel használják a "töltekezzetek be Szent Lélekkel" (vagy Szent Szellemmel) vezérmondatot. Gyakran a lelkészi szószékről hangosan kiabálva. Olyankor, amikor úgy érzik, nem elég ütős a közösségi élet, és ez a hívek hibája. A Biblia azt állítja, hogy az Isten Szelleme szuverén isteni személy, akit nem emberi utasítások, prédikátori, lelkészi felszólítások irányítanak. Legalábbis én ezt hiszem. Most elárultam, hogy számomra a szentháromságtan nem kérdéses.

Ez a terminusz tehnikusz, a többi hasonlóval egyetemben, véleményem szerint joggal riaszthatja el az érdeklődőket a kereszténységtől, és ezáltal talán Jézussal való találkozástól, és a bimbódzó hitük megélésétől. A még nem behálózott, félretanított hitetleneknek iszonyú jó érzékük van a hazugságra, ferdítésre. Hát persze, hogy nem akarnak a flúgosok gyülekezetéhez csatlakozni.

A "betöltekezni" szó még a Károli fordításban sem szerepel, és talán a Tudományos Akadémia sem ismeri.  Amire szokás hivatkozni, az az Efezusi levélben található az 5.18-as versben: "És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel," mondja Károli. Másik fordítások is hasonló értelmű szót használnak, a beteléssel kapcsolatban.

Aki a Bibliában tele van, vagy csak megnyugszik rajta Isten szelleme, általában nem marad csöndben. Ahol Isten Szelleme megjelenik, ott történik valami. Általában az, hogy az emberi tényező háttérbe szorul, és tökéletesség veszi át a helyét. Aki kinyitja a száját, tele Szellemmel, az jót mond és/vagy tesz. Isten üzenetét. Nem szúrja el.

Nem tudjuk előre, mit tervez számunkra Isten. Legalábbis sokszor nem. Szerintem azért, hogy az ellenség ne tudjon felkészülni, és előre akadályokat gördíteni az utunkba. De egyszer csak, ott vagyunk az adott helyzetbe, és ha nem ellenkezünk, hanem hagyjuk  történni a történnivalókat, akkor egy pillanatra megvalósul a teljesség, tökéletesség. A Szent Szellemmel teleség. Hamar elmúlik, mert menni kell főzni a bablevest. De akkor és ott, isteni terv részeseiként, tökéleteset alkothatunk. Vajon miénk az érdem? Isten apu olyan rendes, hogy jutalmat ígért pusztán azért, hogy hagyjuk történni a dolgokat. Pl. azáltal, hogy kinyitjuk a szánkat, ha üzenni akar rajtunk keresztül valakinek.

Pál és az Úr olyasmire akar utalni ezzel a szellemmel teljességgel, szerintem, mint amit Reinhard Bonnke valahogy így fogalmazott meg: ha sütni akarsz, és van két sütő, az egyik meleg, és a másik hideg, melyiket választod? Vagyis nem a szószékről erőltetett élmény hajkurászás a feladat, hanem az, hogy a keresztény legyen készen. Mindenre. Adjunk lehetőséget Istennek, hogy használjon. A világ legudvariasabb és legfinomabb személye félrehúzódik, ha önként nem adjuk át magunkat. Hiába az Ő temploma a keresztény teste, Ő nem veszi át az uralmat, ha az ember nem ad teret. Szerintem nem lehet borként inni a Szent Szellemet. Lehet viszont lehetőséget adni, hogy megnyilvánuljon. Amikor a sárembert elnyomjuk, pl. fölfele figyeléssel, emberi rossz természetünk háttérbe szorításával, akkor a Szeretet, Erő és Hatalom, aki türelmesen vár, és csendesen szól, és nem vágja a fejünkhöz a butaságainkat és disznóságainkat, és nem sértődős, akár rajtunk keresztül is működhet.