Mindenki ezt kéri számon rajtam. Hogy mért nem vagyok tökéletes, és hogy az embereim mért nem azok. Meg a gyerekeim is számon kérik, bár nem csak rajtam, hanem a világmindenségen, hogy ők mért nem azok, napi huszonnégy órában. És ha egyszer már sikerült, akkor mért nem sikerül ugyanaz mindig.
Há' mer emberek EMBEREK vagyunk, b...meg!!!!
Aki folytonos önvádat és kisebbrendűségi érzést akar létrehozni bennünk, azt nem Istennek hívják. Aki viszont segíteni akar a tökéletességben, azt igen.
Én nem hinném, hogy az Istennel élő és járó keresztény ember akár a benne lakó Szent Lélek miatt tökéletes lenne. Mi csak a tökéletesség lehetőségét, magját kaptuk meg. Az bennünk van. De hogy meg is látsszon, ahhoz alá kell rendelnünk a földi énünket az éginek, transzcendensnek. Más vallások szinte természetes velejárója, hogy a hívek lemennek alfába, és kiüresítik magukat, hogy a természetfölöttivel foglalkozzanak. Meditálnak, mantráznak, befele vagy fölfele koncentrálnak, agykontrolloznak meg ilyesmi. Egyes keresztények ugyan tartanak lelki gyakorlatot, némelyek böjtölnek és imádkoznak is, de igazából ma sikk materialistának lenni még a gyülekezetekben és templomokban is. Pedig Jézus megmondta, hogy Szellemben és Igazságban. Az igazságra koncentrálunk, pedig az első a Szellem. Az igazság nem a miénk. Nincs senkise jó, kizárólag egy személy, az Isten. Akármilyen naaagy hívő valaki, akkor se jó. Nem tökéletes.
Na ja, törekedni kell rá, ez is benne van a pakliban. De ha nem sikerül mindennap elérni, emiatt nem adhatjuk fel. A Biblia foylamatosan hangsúlyozza, hogy rengeteget kell dolgozni, szenvedni az eredményért, aminek rendkívülisége, csodaszerű megjelenése elég ritka. Az ember életében. Ott volt pl. Ábrahám. Hosszú élete alatt hetvenöt évesen szólt hozzá az Úr, hogy költözzön el Kánaán földjére. Ez egy. Aztán elköltözött, ott megjelent neki Isten a Móré tölgyesénél. Aztán Egyiptomban az Úr kiszabadította a fáraó háreméből az asszonyt, mert Ábrahám nem mert lépni az ügyben. Ez három. (Egyiptomból már nagy vagyonnal jött el.) Isten mégegyszer szólt Ábrámhoz, miután Lót elköltözött Sodomába. Aztán jött a királyok legyőzése, majd Melkisédek, a Felséges Isten nevében. Mondjuk négy. Majd az Úr megint megszólalt, és biztatta Ábrámot, és azt mondta neki, hogy megvédi és sok jutalmat ad neki. Itt került szó az utódkérdésről, és a vonatkozó ígéretről. Ez öt. Nyolcvanhat évesen természetes úton született Ismael. Kilencvenkilenc éves korában megint megjelent az Úr Ábrámnak. Ez hat. Szövetségkötés, átnevezés, körülmetélés. Majd újra megjelent három férfi, ez hét. Sodoma elpusztítása, Izsák ígérete, Ábrahám alkudozik Istennel. Nyolc. Gérárban Ábrahám ismét eljátsza, hogy Sára csak a huga, ezért Isten Abiméleknek is megjelenik az asszony miatt, betegség, gyógyulás Ábrahám imájára. Kilenc. Izsák születése: tíz. Ábrahám ekkor száz éves. Isten megengedi, hogy Ábrahám elküldje Ismaelt és hágárt, tizenegy. Isten próbára teszi Ábrahám hitét, Izsák feláldozása, tizenkettő. Aztán jóval később, 175 éves korában meghalt. De a Biblia már nem említi, hogy ezen kívül valami különös történt volna vele. Lehet hogy történt, lehet, hogy nem. Szerintem Ábrahámnak volt napi kapcsolata az Úrral, de az a hétköznapi csoda csak ezen alkalmakkor következett be. A pillanat tökéletessége. Egyébként pedig csak élte az életét, várt, dolgozott, elmélkedett, hibázott... Szerintem.
Ő volt Isten barátja. Egy tökéletlen ember, aki küzd és bízik. 175 év alatt tizenegy közvetlen Istenélmény... Hát nem sok.
Az újszövetségi ember elméletileg jobban el van látva. Igen, az apostolok életében voltak csodadömpingek. De. Ott van Pál a végső fogságban. Néha egy-egy főméltóságnak előadja magát, nem sok eredménnyel. Évekig semmi, legalábbis látszólag. Egyébként is, sok helyen megfordul. Csinálja a dolgát, hosszú évekig, hónapokig, és nem mindig a természetfölötti jelenségek vannak a középpontban. Hirdeti az örömüzenetet, tanít, magyaráz, vitatkozik. Kitartóan, nem hajtva a "csodára". Magáról mondja, nem hiszem, hogy tökéletes lennék. De nem is törődik vele. "Fát vág". Minden nap, azt teszi, amit aznap kell. Hosszasan, unalmasan, egyik napról a másikra, csak megy előre. Ha kell, sátort készít, ha kell, magyarázkodik, zsidónak, görögnek. Szerintem nem unatkozik, ha ráér, levelet ír, elmélkedik, Istennel beszélget, könyörög.
Nem egy szimpatikus fickó, totál aszkéta. Szerintem tökéletes. Idegesítően tökéletes. Nagytudású, önfeláldozó, határozott, eltökélt (az "odaszánt" szót nem szeretem, nagyon elhasználta a pünkösdi nyelvezet.)
Tényleg, lehet, hogy nem is jó tökéletesnek lenni ezen a Földön. Nagyon örülhetünk, hogy támogat és kisegít, aki tökéletes, mert mi nem vagyunk azok. A bennem levő Krisztusi személyiség néha előbukkan, és ha hagyom, nagy ritkán tökéletes vagyok. Sikeres, okos, szerencsés, helyénvaló, nemes. Ez a ritka tapasztalat elég ahhoz, hogy túléljem a földi létet, és reménykedjek a jobban.
