7. Szex II.

 

Ahogy ma többségükben működnek, az egyházi közösségek nem sokkal többek, mint válaszok az ember csordához-tartozási igényére. (Véleményem szerint ez az igény és ösztön nem egyezik Isten akaratával.) Az állatoknál természetesnek tartjuk ezt a viselkedést, mert általában egymaguk védtelenek és kevésbé hatékonyak, mint csoportban. Vannak olyan célok és tevékenységek, amelyek érdekében az embernek is célszerű együttműködni másokkal. De jelenti-e az együttműködés egy csoporthoz való feltétlen, állandó és szabályozott tartozás szükségességét? És egyáltalán, Isten hogyan tervezte a dolgot?

 

Gyanítom, minden Bibliaismerő ember rájött, hogy Isten nagy emberei és barátai jórészt de legalábbis sokszor magányosak voltak. Ritkán tartoztak bármifajta csoporthoz, inkább kilógtak környezetükből. Ezzel ellentétes tény, hogy a mózesi törvények valóban rendezett csoporttá tették a zsidó népet, mely törvényi rendelkezéseknek sokszoros jelentéstartalma van, és nem feltétlenül az, hogy minden istenhívőnek valamifajta csapatba kell integrálódnia.

 

Az újszövetségi gyülekezetek főként az apostolok útmutatásai alapján működtek, zsidó hagyományokból kiindulva, egyszersmind utat keresve, de mindenképpen kivételes körülmények között, egy megismételhetetlen korszakban.

 

A mai egyházak, gyülekezetek a történelem során kialakított-kialakult rendszer-szabályok szerint működnek. Ha mindenben Isten van jelen, és a kereszténység valóban Isten szellemétől vezetett, akkor nincs is hiba a gépezetben, létezhetnek korrekt szabályok, rendszerek, csoportok.

 

Azonban az általános tapasztalat sajnos az, hogy az egyházak, gyülekezetek az isteni rendet felcserélik emberi rendelésekkel, a célszerűség miatt kialakult szokásokat embertársaik kontrollálására használják. A gyülekezetek átváltoznak istenhívő közösségből egy újabb önmegvalósítási hadszintérré, ahol olyanok lehetnek sikeresek, akik az úgymond világi életben labdába se rúghatnak.

 

Egy ilyen gyülekezeti-felekezeti csoportban kiváló kontroll-módszer a bűntudat. (Ezt egyébként egy két éves gyerek is ösztönösen tudja.) Az ügyes játékosok tökélyre fejlesztik környezetük bűntudat alatt tartásának módszerét, mely által totális ellenőrzést tartanak fenn. Érezz bele… hát nem ördögien zseniális?

 

A legjobb egyházi-gyülekezeti-felekezeti játékosok feltalálták a szexuális bűntudat nevű zablát, az egyháztagok évszázadok óta engedelmesen rágják.

 

Az újszövetség is elismeri, hogy az emberek nagy részének vannak szexuális igényei, természetesen nem elkülönítve az ember lényének egészétől[1]. Vannak aztán az emberek által kiheréltek és az önkéntes heréltek[2]. De mindenkinek más kegyelmi ajándéka van Istentől. Általában kár tagadnunk, a szexuális igény igenis jelentkezik. És ha ez a természetes igény nem talál természetes, rendes, és megfelelő kielégítésre, akkor jönnek az aberrációk. Alapesetben az ember megtalálja életreszóló partnerét, akit szeret, és aki viszontszereti, és ha a két személy egyike sem szenved semmifajta lelki betegségben vagy frusztrációban szexuális téren, még működhet is közöttük a kölcsönösen kielégítő, rendszeres szexuális kapcsolat.

 

Ez az ideális eset, ami Isten tökéletes vagy megengedő akaratával egyezik, mikoris férfi és nő egyé lesz, és kiteljesedik a házasságnak nevezett kapcsolatban. De sajnos, ez a helyzet a ritkább.

 

A keresztény egyháztanok sok esetben a természetes szexuális igényt is kriminalizálják, elérve ezzel, hogy csaknem minden egyháztag folyamatos bűntudat alatt éljen. A bűntudat alatt álló tag nem lázadozik, nem kérdez, hanem el van foglalva önostorozásával. És észre sem veszi, hogy az ügyesebb játékosok a fejére nőttek, és az élete minden területét tökéletesen uralják, irányítják, minden erkölcsi, jogi vagy bibliai alap nélkül.

 

Ilyen terület például a házastársak hálószobája. Mutasson nekem valaki olyan bibliai előírást, ami megengedi bárkinek is, hogy a másik hívő ember házaséletében turkáljon!

 

Nem hiszem, hogy sikerülhet.

 

 

 

 

 

8. Szex III.

 

Általánosságban véve az a véleményem, hogy a keresztény egyházaknak nem kellene annyit foglalkozni a szexszel.

 

A katolikusoknál végső soron érthető ez a tendencia, hiszen a papok jelentős része folyamatosan e témával kényszerül küzdeni gondolatban. A cölibátus legtöbbjüknél nem isteni adottság, hanem olyan döntés eredménye, amely lehetetlen helyzetbe hozza a döntéshozót. Lehet, hogy elhatározása pillanatában úgy gondolja a fiatal és lelkes papnövendék, nem lesz kihatással az életére a lemondás, de később sajnos egyértelművé válik, hogy nem megy. Személyes megfigyelés, hogy sok rossz külsejű vagy végtelenül gátlásos, és/vagy rossz értelemben vett szigorú katolikus nevelésben részesült fiatalember választja a papi szakmát, mintegy elmenekülve a párkapcsolatok ijesztő és veszélyes vizeiről. Ennek ellenére nehéz úgy tekinteniük az ellenkező neműekre, hogy még gondolatban se… Hiszen minél inkább megfosztott valaki, és minél jobban tiltják, annál inkább kívánja.

 

Viszont azt gondolom, hogy az előző fejezetben kifejtett kontroll-magyarázattal támasztható csak alá, hogy a cölibátust nem valló és pártoló keresztény egyházaknál mért központi kérdés a szex.

 

Minden keresztény egyházban eljön az idő a bűnök tanába történő bevezetésre. A Biblia szerint valóban vannak bűnök, és távol kell tartani tőle magát egy hívő kereszténynek. A Biblia azt is leírja, hogy mik ezek. Viszonylag egyértelmű kifejezések olvashatók Mózesnél, és az Újszövetségben is. De az egyházak egymásra rálicitálva magyarázgatnak bizonyos szavakat és kifejezéseket, melyekből következik, (amit egyébként Isten se talál meg a Bibliában), hogy különböző szexuális indítékok, pozíciók, módszerek különlegesen bűnösek, még házasságon belül is.

 

A következő sorok elolvasása előtt előrebocsátom, hogy sok keresztény meg fog botránkozni, és azonnal súlyos ítéleteket fog kimondani szerénytelen személyem felett. Bevállalom. Továbbmegyek, cserébe nem ítélem el őket. Csak azért fohászkodom rendszeresen Istenhez, hogy akik Jézust akarják képviselni, mindegy milyen „egyházhoz”-felekezethez tartoznak, kezdjenek el önállóan gondolkozni, és ne fogadjanak el kritika és utánaolvasás nélkül mindenfajta egyháztanokat (persze, elfogadni, és a másképp gondolkodókat kategóriákba sorolva elítélni egyszerűbb). A Biblia nyilvános könyv, nem csak az egyháztanok kialakítói számára olvasható.

 

Az egyik legkedvencebb bűntanom, miszerint az önkielégítés az már bűnös paráznaságnak számít. Ezt honnan veszik?! Tényleg van szó a Bibliában egy bizonyos Onánról (innen ered az onanizálás kifejezés), aki bizonyos önző anyagi megfontolásból nem kívánta teherbe ejteni megözvegyült sógornőjét. És ez Istennek olyannyira nem tetszett, hogy el is tette az üdvtörténeti útból, láb alól. De könyörgöm. Nem kell hozzá érettségi, hogy első olvasásra rájöjjünk a történet értelmére, miszerint Isten nem a reiszolás miatt lett dühös a bizonyos Onán nevű fiatalemberre, hanem amiatt, hogy nem akart önzetlenül, meghalt testvérének utódot állítani, ami egyébként a zsidó nép örökségi rendjének fenntartása miatt kötelessége lett volna. Törvényt szegett, de nem az önkielégítés által, hanem az önzésével.[3]

 

Aztán vannak ilyen kifejezések, hogy fajtalanság, tisztátalanság, bujálkodások. Ezen szavak értelme egyesek szerint, hogy orális szex vagy pláne az anális szex a bűn kategóriájába tartozik. Meg itt említeném a már hivatkozott Káma Szutrát, amelyet tanulmányozva egyes igen komoly keresztények meg tudják mondani, hogy egyes póz igen, a kettes még elmegy, de aztán a tizenötös meg a hatvanas már a tisztátalanság és bujálkodás kategóriába tartozik.

 

Én nem így ismerem Istent. Elsősorban nem ismerem prűdnek, szenteskedőnek és gátlásosnak. Nem úgy ismerem, hogy félne nevén nevezni a dolgokat, félne például azt mondani, hogy kurva, vagy fasz, vagy pina. (Meg lehet találni a Bibliában is az adott korban ezen kifejezések helyett használt megfelelőket.[4]) Nem hiszem, hogy Isten talányos rejtvényekben fejtené ki, hogy mi az amit szabad, mi az, amit nem. Aztán vagy eltalálod, vagy nem. Ha jóra tippeltél, nyertél, de ha tévedsz esetleg, akkor pech, bűnbe estél, irány a pokol. Szerintem nagyon is egyértelmű, hogy az Isten által tiltott szexuális bűnök a mózesi törvényekben részletesen, alaposan fel vannak sorolva. És mivel ma már tudjuk, hogy a törvény az emberért van, és olyan törvényeket adott Isten, amelyek az emberiség hasznát, javát, előmenetelét szolgálják, kizárhatjuk, hogy direkte csapdák lennének elrejtve a Bibliában.

 

A huszonegyedik században, az AIDS és egyéb szexuális úton terjedő betegségek korában vitát nem képez, miért káros az állatokkal folytatott szex, nem beszélve arról, hogy az állatok véleményét senki se kérdezi. Istennek pedig még az állatokra is gondja van.

 

Az sem kérdés, miért tiltja Isten a vérrokonok kapcsolatát. A mai világban ugyan vita folyik arról, hogy a homoszexualitás betegség-e vagy természetes jelenség, a Biblia azonban egyértelműen elutasítja, mint bűnt, mind férfiak mind nők között. S ha kérdezi valaki, a fenti elv szerint miért káros? Nem hinném, hogy a népességfogyás feltétlenül a homoszexuálisok rovására lenne írható, de az biztos, hogy homoszexuális kapcsolat nem nevezhető családnak, és gyerek se származik belőle. Isten pedig az élet pártján van és a születő gyerekeket áldásként tartja számon.

 

A házasságon kívüli kapcsolatok, illetve a promiszkuitás nehéz téma a hitetlenek vagy kicsit érdeklődők és nem eléggé szenvedélyes keresztények számára. A mai korban nagyon nehéz azt elfogadni, hogy Isten eredeti terve nem az volt, hogy a fiatalok kipróbálgatva a különböző partnereket kiválasszák a számukra szexuálisan is a legmegfelelőbb társat, akivel aztán összeházasodnak. Azt is nehéz megérteni, hogy egy rossz házasságra nem az az isteni megoldás, hogy elválunk, és új lehetőségek után nézünk. Megjegyezném, hogy annak ellenére, hogy a mai általános európai világnézet sok bibliai elvet magáénak vall, az egyházon kívüli világ számára nem kötelezőek a keresztény alapelvek. Tehát egy nem keresztény házasságra nem feltétlenül alkalmazhatóak az ó- vagy újszövetségi követelmények és megoldások. Éppen ezért egy házassági válságban élő, nem egyházhoz tartozó vagy nem mélyen bibliahívő személynek ne adjunk olyan tanácsot, amit egy kereszténynek lehet adni. Nem hiszem, hogy az egyházak hírnevét öregbíti, ha teljesen életszerűtlen módon rá akarják kényszeríteni az egyházi elveket egy oda nem tartozó személyre.

 

Természetesen (vagyis keresztények számára egyértelmű módon) az Istenhez, Jézushoz való megtérés minden problémára válasz. De nem javasolható házassága fenntartására buzdítani egy kihasznált és rendszeresen bántalmazott asszonyt, vagy esetleg egymást rendszeresen megcsaló feleket arra ösztönözni, hogy éppen a legutolsó szexuális partnerükkel keveredjenek házassági viszonyba.

 

Összegzésként: nem kell az én Bibliaértelmezésemet elfogadni, de nekem sem kötelező a mindenfajta meggyőző és egyértelmű érv nélküli tanoknak alávetnem magam. Mindenkinek meggyőződése szerint. Akiben Isten szelleme van, mindent tudnia kell, és kijelentése kell, hogy legyen, Istentől. És ha valaki másként gondolkozik, nem az a lényeg a közösségben. Kedves keresztények! Bízzátok testvéretek gondolkozásmódjának alakítását a Mindenhatóra. Ő majd elintézi. Ti meg keressétek az egységet, és haszontalan, semmire se vezető vitákat ne folytassatok például egy olyan, az örökkévalóság számára abszolút lényegtelen témáról, mint a szex.