Nem egyszerű mindennap megfelelni. Sok a kudarc. Az emberi kapcsolatok is nehezek. Próbál az ember keresgélni valami kapaszkodót a keresztény neten. Fölmegyek egy babtista honlapra, napi áhitat. Dögunalom. Idézik valamelyik bibliafordítást. Hé, nekem is vannak bibliáim! Tudom egyedül is olvasgatni!
Aztán jönnek a biztonságos klisék. Én nem tudom, melyik történelmi vagy nem történelmi egyház műve ez a sok kiüresített jelmondat. Jó az Úr! Jó az Úr! jóazúrjóazúrjóazúr. Ha ezt meghallom, kinyilik a bicska a zsebemben. Ütni tudnék. (Biztató, hogy nem tudok, mivel ütésből babakoromtól gyenge voltam, így nem is épült be a fegyvertáramba.)
Jár még hozzá a kirakatmosoly és a fölforgatott szemek. Miért nem hallgatod meg a problémámat? Miért akarsz állandóan kioktatni? A nem keresztény - és nem hoch-értelmiségi sznob - közösségekben kizárólag egyéb előnyök miatt tűrik az okoskodókat, és akkor is általában kifigurázás tárgyai. Nem azt mondom, hogy az emberek nem kérhetnek és adhatnak egymásnak tanácsot. De ami manapság a gyülekezetekben ezen a címen folyik, az katasztrófa. Egyedüli igazság birtokosának szerepében tündökölve mindenki osztja az észt. Közben meg a hangzatos igefolyamból én ezt értem ki a vicsorgó álmosolyok mögül: te kis hülye, miért mondod el a problémádat, miért nem játszod meg szépen magad, mint a többiek, hogy neked sincs semmi problémád, miért nem állsz be a sorba, és mondogatod, hogy jóazúrjóazúr, Istenszerettéged, Isten a szeretet, ucceretteistenavilágothogyeccülöttfijátattaérte, mégessetudod, tekis pondró. Bezzeg ÉÉÉÉÉn, azokosérettműveltbibliaismerőjókeresztény! Énaztán a félbibliát gyorsan a fejedre olvasom, és percek alatt kifaggatom belőled, hogy milyen bűnöket követtél el, minek következtében mostitten szerencsétlenülvergőcc.
A képmutató kis farízeusok (áltestvérek) nem veszik észre, hogy Jézus szemében ez a magatartás volt a legelítélendőbb. Nincs mégegy olyan bűnös magatartás, amivel szemben oly sokszor és nem titkolt indulattal kifakadt volna. Jézushoz bárki odamehetett egy piti gonddal, és a szavaival rögtön áthelyezte a hangsúlyt. Ha valaki az örökségen osztozkodott, akkor felhívta a figyelmet, hogy ez nem lényeges, és nem abszolút jogos kérés. Ha valaki éhes volt, azonnal kaját rendelt számára. A betegeket meggyógyította. A szegényeknek új projektet hirdetett, hogy hogyan lehet legyőzni a problémáinkat. Aztán elhagyta a földet és az égi országban helyet foglalt a trónon. De elküldte a Szellemét. Aki elvben valamennyi keresztényben lehetővé teszi, hogy ez a jó sorozat folytatódjon, és a keresztény mint égi szócső Jézus személyéből fakadó valódi, aktuális és hatékony tanácsokat és megoldásokat ajáljon a baj-társaknak. De hogy ez működjön, le kell vetni az álarcokat, a vicsor-vigyorokat, az igefellegeket, és az észosztó stílt. Talán majd eljön egy nap, hogyha elmegy az ember egy keresztény gyülekezetbe, akkor nem kell a biztonsági védőfelszerelést felvenni, a hurráoptimistajóazúrarckifejezést, és jól bespájzolni bibliákból, amikkel a szembejövő tezsvéreket kupán lehet vágni. Mert ugye ha harc, hát legyen kövér, ne aprózzuk el egy-egy igehellyel, az egész nagy nehéz bibliával sokkal ütősebben lehet "építeni" az egyházat.
Nem minden helyzetben van instant oldódó megoldás. Van, amiért sokat kell kérlelni Istent, és esetleg néhány böjti napot is beiktatni. Hogy miért van ez így nem tudom. Azonban már rég letettem arról, hogy mindent tudjak. Megelégszem azzal az ismerettel, ami segít túlélnem egy napot. Aminek bizony megvan a maga baja! Vigasztalom magam: van mit ennem (nemsokára kész a makaróni), van mit innom (jóféle aranyászok), ruháim is vannak, és nem fázom. Kifizettem a gázszámlát - eddig. Akkor meg mit problémázok? Volt egy hivatali mondás még az átkosban, melyet a négyzetes aktavetés törvényeként aposztrofáltak. Valami olyasmi volt a lényege, hogy ha elég ideig őrizgetünk egy aktát, akkor megoldja önmagát az ügy. Sok problémával van ez így, a törvény működik. Az idő a jóbarátunk. Hívőként elfogadom, hogy minden értem van. Nekem dolgozik az idő, nekem jó a válság, nekem tesz jót az összes problémám. Mert tanulok belőlük, edződöm általuk, erősebb leszek tőlük.
Úgyhogy tényleg. Mostmár felveszem én is a keresztény gyülekezeti jelmezt, és nem mondom el a problémámat azérse senkinek. Istenemnek-apukámnak már elmondtam, ő tudja, sőt, intézkedésre átvette. Mosolygok, és nem hagyom magam. Jóazúr!
