Jézus állandóan arról beszélt, hogy Ő egy botrány. És az, mert ember volt. Talán ezért hívja magát ember-fiának. Nehéz bármelyik emberről elhinni, hogy isteni van benne. Kivéve talán a tévében szálldosó szuperment és társait. Az általános sorozatbeli filmszereplők nem büdösek. Nincsenek hétköznapi gondjaik, azaz csak olyan, ami esetleg hamar, de legalábbis a film végére megoldódik. Elképzelem, hogy a fogatan szomszédom kézrátételére meggyógyul egy halálos beteg. Elájulok tőle, egy két napig tanakodom rajta, de attól ő még mindig a zsörtölődő Pista bá marad.

A botrány ma is folytatódik, mert Isten üzenetét még Jézusnál is sokkal emberibb emberek közvetítik. Ha hinni akar valaki, akkor sokat kell rajta dolgoznia. Le kell győznie a jogos felháborodását, miszerinte egy esetleg még nála is gyarlóbb embertől kell hallania az örök élet titkairól... És mi van, ha ugyanaz az ember esetleg valami disznóságot is művel, egy másik napon, amikor éppen nem szócsőként viselkedik.

Aki akarja, megérti. Aki nem akarja, az nem veszi be, Károli fordításban.