Az egyik, hogy későn indultam, vagyis reggel hét után jó pár perccel, és mégis átértem negyven perc alatt a város egyik végéről a másikba. És átkeltem közben a Dunán is! Pedig zuhogott az eső, és jó sok autó volt a városban. Ezt nem tudom máshogy aposztrofálni, minthogy Isten meghallgatta imáimat, és elterelte előlem az autókat. A másik, hogy találkoztam olyan emberekkel is, akiket az adómból fizet állambácsi, és azt mondtam, hogy értelmesek, jól végzik a munkájukat. Az üröm az örömben, hogy csak ketten voltak kb. öt olyan ellenében, akiket ránézésre munkanélküliségre ítélnék, és pláne, ha arra gondolok, hogy én fizetem őket. Meg a rokonaim, meg mindenki, aki adózik. Az általános hülyeség és kontraszelekció sokkal intenzívebben uralkodik a hivatalokban, mint a legdurvább szocializmus kellős közepén. Atyámfiai, nem kellene ennek így lennie!

Jeremiást és Ezékielt olvasgatom, és háát szerintem a jelenkori Magyarországnak is van mitől tartani, ha csak a fele disznóságot fejünkre olvassa az eredendő hatalom birtokosa. Izraelnek nemcsak a kézzel faragott bálványistenek voltak a bűnei. Hja, kérem, ma a felvilágosult világban büszkék vagyunk, hogy már nem hajlongunk szobrok előtt. Már aki. Mert a szentteréz, szentjózsef lábát csókolgatni... az ugyanaz. De. Azonkívül van a tévé. Meg a pénz. Meg önmagunk. Meg a saját munkánkkal kiérdemelt fontosságunk. És maga a munka. Meg a Vállalat. Meg a Vállalati haszon. Meg a Gazdaság. Ésígytovább. A bálvány egyesek szerinti definíciója, minden olyan dolog, amit fontosabbnak tartunk Istennél. Tehát Hamis Istenünkké válik. Ha Isten mond valamit, akkor arra az a válaszunk, hogy sajnos nem lehet, mert ... és itt jön a bálványhoz fűzött magyarázat. Huhh. Veszélyes vizekre eveztünk, ugyebár, mert rögtön felmerül a kérdés, mit is mond nekem Isten? A Biblia melyik oldalát nyissam ki? Most feleljek az ostobának a bolondságához mérten, hogy ne tarthassa magát bölcsnek a Példabeszédek 26, 5 szerint, vagy esetleg ne feleljek az ostobának, hogy ne legyek hozzá hasonló? Ne öljek, vagy irtsam ki a pogányokat? 

Az igazság az, hogy a szíve mélyén a leggonoszabb ember is érzi, hogy mi lenne a Jó. Úgyhogy ez a kérdés eléggé álszent, és csak arra jó, hogy kibúvót biztosítson az olyan embernek, aki nem akarja meghallani a halk és szelíd hangot ott belül.

Szörnyűségekkel van tele a sajtó. Nehéz keresztényként megállni az ítéletet, és elfogadni, hogy az ember menthető, a cselekedete viszont nem. Mindenünk bosszúért kiált, igazságot követelünk. Sokan puszta kézzel irtanánk ki a gyilkosokat. Az újszövetség szabad választást enged: az államhatalom dönthet a gyilkosok kivégzése mellett. Ma azonban nem divat.

Néha megcsillan a remény, lám-lám az osztrák rém is bűnösnek érzi magát. Mégis van lelkiismeret? Akkor még a leggonoszabbak leggonoszabbika is tudja, mit mond neki Isten? 

Szóval nincs kifogás, nincs de. Hallgatni kell a jóra, hogy legyőzzük a gonoszt.