Akháb vagy Aháb király bibliai mércével egyike volt a leggonoszabb királyoknak. (A királyokról szóló történetek nagy valószínűséggel azt a célt szolgálják az újszövetségi hívők szempontjából, hogy példákat adjanak Isten hozzáállása, ítéletei tekintetében. A törvény mondjuk az elmélet, a sztori meg a gyakorlati példa, mely utóbbi azt mutatja, hogy Isten hogyan alkalmazza az elméletet.)

Na, és mit olvas az ember az első Királyok könyvében a 16.30 számú mondattól? Hogy akármilyen gonosz is volt ez a király és az ő idejében az egész nép, Isten rendkívüli természetfeletti mutatványokkal próbálta meg felhívni magára a figyelmet. Illés, akiről a Biblia több helyen megjegyzi, hogy igen nagy prófétának számít, ugyanekkor tevékenykedett. Tüzek szálltak le az égből, volt eső, nincs eső, halott-támasztás, Isten megjelenése, holló-pincérek stb, stb.

A gonosz Jézabel csak úgy irtotta Isten szolgáit, és mégis, a 20. fejezetben már megint miket látunk? Még kiirtatlan próféták tömkelegén keresztül üzengetett Isten Aháb királynak, aki bűntettei jutalmaként csodás győzelmet is aratott a túlerőben lévő ellenség fölött.

Mi tetszhetett ebben az emberben Istennek? Miért nem hagyta szó nélkül? Más korokban előfordult, hogy ha elszaporodott a gonoszság, Isten elfordította a fejét, és hosszú ideig egy szót se szólt. Például Sámuel születése környékén. 

Aháb valószínűleg hitt Istennek, minden látszat ellenére. Csak gyenge jellem volt. Egyrészt azt csinálta, amit Jézabel, az idegen isteneket imádó asszony diktált, másrészt meg valószínűleg születésileg sem volt valami acélgerincű. Bátornak nem lehet őt nevezni, a konfliktust kerülte. Benhadádnak harc nélkül megadta volna magát, és később még legyőzött ellenfelével is inkább békét kötött, minthogy megölje. A Nábót szőlőjét sem vette volna el erőszakkal, ha Jézabel rá nem veszi. Halála előtt egyszer meg is bánta a tetteit, olyannyira, hogy Isten enyhített a büntetésén.

Emberi szemszögből elfogadhatatlan, hogy egy ilyen gyengeségből gonosz dög csak így megússza. Azt se értjük, hogy Isten miért feccölt annyi energiát bele. Miért nem jelenik meg az Úr csodákkal és jelekkel a rendes, hétköznapi keresztényeknek,akik nem lopnak-gyilkolnak-hatalommalvisszaélnek-bálványtimádnak? És miért adott ilyen sokat egy érdemtelen alaknak? 

Aháb sztorija többek között arról szól, hogy az emberi mércénkkel elmehetünk a sóhivatalba.  A humanista életszemléletünket és igazságérzetünket nem kenhetjük Istenre. Neki ilyesmihez semmi köze. A legplasztikusabb antihumanista történetek egyike is épp Aháb király kapcsán körvonalazódik: egy prófétatanítvány (! micsoda korszak ez - prófétákat képeztek...) azt kérte, hogy egy másik őt jól agyabugyálja el. Miután ezen másik tanítvány a fura kérést zsigerből elutasította, mondván például, hogy "ez nem az Úrtól van", az lett a büntetése, hogy széttépte az oroszlán! Isten egyáltalán nem díjazta, hogy nem akart erőszakos lenni... Tudnia kellett volna, a Biblia és Isten szerint, hogy a prófétatárs-verés épp Isten tervének szerves része volt. Ijesztő példamese az újszövetségi hívőnek, akinek még közelebbi kapcsolatban kell állnia az Úrral a Szent Szellem jelenlétén keresztül...

Ezek alapján elítélhetek én bárkit is? Aki disznó? Hazug? Gerinctelen patkány? Jobban teszem, hogyha szót fogadok Jézusnak, és emberségemet félretéve megkísérlem ... hát hogyismondjamcsak ... valamiféleképp szeretni az ellenséges férgeket, gerinctelen patkányokat, hamis tanúkat... Jajjistenem. (Azt szoktam csinálni nyilvánvaló ellenségeimmel, hogy kérek nekik valamit Istentől. Például sikereket, egészséget, nyugalmat. Ez már valamiféle pozitív megnyilvánulás, mégha nem is lépek be a rajongói klubba.)

A tanulság az, hogy Istennek mindig igaza van. Nekünk meg általában nincs. Hacsak... nem tudjuk éppen a győztes oldalra mozgatni magunkat, és nem tudjuk az Ő szemével szemlélni az eseményeket. Denehézis ez! Pedig Ő azt mondta, hogy a parancsai nem nehezek.

Hát, mindenesetre, én bízom az Istenem humorérzékében. Valahogy maj'csak megugorjuk a léceket, hiszen szintén a könyvek könyve tartalmazza, hogy ha az Úr feladatot ad, erőt is ad hozzá.