15. Hatalom

 

A kontroll témakör nem másról szól, mint a hatalomról. Hogy miért akarjuk folyamatosan hatalmunk alatt tartani az élet minden területét illetve minél nagyobb területét? Nem tudom a választ. Jelentkezzen, aki igen. Lehet, hogy abból fakad, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtünk, és Ő valóban mindent ural. De a tökéletesség uralma tökéletes, a tökéletlenségé meg ... hát itt sorolhatnánk a jelzőket. De nem kell bemutatnom. Bárkivel fogadok, hogy nincs olyan olvasóm, aki ne tudná saját tapasztalatából, hogy milyen az, amikor egy tökéletlen emberke uralkodik fölötte.

 

Szerencsés, akinek például a szülei legalábbis nagyjából, vagy csak szülői szempontból tökéletesek voltak. Legtöbbünknek nem. És máris fájdalmas élményeink raktározódtak el a témában, tökéletlenek hatalma alá vetve lenni sok szenvedést jelent. Mindkét fél számára.

 

Az első csoportba tartozó szerencsések viszont biztos találkoztak legalább egy matek vagy tornatanárral, aki megkeserítette életüket. Csak azért, mert nem volt a helyzet magaslatán.

 

A hatalomvágy a keresztény világban ugyanolyan erősen jelen van, mint a nem keresztény közegben. A szexszel és a pénzzel kapcsolatos elfojtott bűnös vágyak után vagy ezekkel egyenrangban a hatalomvágy a legjellemzőbb bűn és legkomolyabb rákfene a közösségekben.

 

Aki a hatalom mechanizmusáról akar tanulmányt, olvasson klasszikusokat, ismerkedjen meg Machiavellivel, Napóleonnal, a nagy római birodalom császáraival vagy például Marcus Aurélius írásaival. (Még akkor is, ha az általa látogatott egyházi csoportban feketelistásak ezek a művek.)

 

Én inkább a keresztény közösségekben gyakorolt módszerek elemzésével foglalkoznék. Már több ízben említettem. A bűntudat és félelem a kontroll egyik leghasznosabb eszköze.

 

Az érintett hívek mindig vizsgálgatják magukat, vajon jól csináltak-e mindent? Rettegve figyelik a kontrollt gyakorló legkisebb arcizmának rándulását is, melyből kiolvashatják sorsukat...

 

 

16. Kontroll

 

Egy időben olyan hívő csoport tagja voltam, amelyik a „kontroll” gonosz szellemét tartotta elsődleges harci célpontjának. Hogy ez mit jelent? Tulajdonképpen arra jöttek rá a vezetők (nem egyedülálló módon), hogy különböző közösségek egyik legfőbb mételye az, amiről már szó volt, vagyis hogy a közösségi tagok beleszólnak. Na nem a telefonba, ahogy azt a vicces utca gyermeke mondaná, hanem mindenbe, amihez, úgy vélik, közük van.

 

Már érintettük, hogy ez a magatartás abban nyilvánul meg, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie vagy nem tennie kedves hittestvérüknek a célból, hogy üdvözüljön. Aki valóban az üdvösséget keresi, tudja, hogy az út és a mód már réges-régen ki lett kövezve, a használati utasítás pedig nem más, mint a sokat hivatkozott Biblia. Tény és való, hogy a modern gondolkozók gyakori kritikája az alaptankönnyvel szemben, hogy már régen íródott, és nem mindenben aktualizált. És persze, rögvest lehet példákat mondani, hogy úgy-e senki nem gondolja komolyan, hogy a nőknek fejkendőben kell járni és imádkozni 2004-ben, illetve nevük kuss a gyülekezetben, ahogyanis Pál apostol javasolta volt a korabeli egyháznak[1]. Megjegyzem van, aki komolyan gondolja, és egyes egyházakban aranyos fejkendős hívő nőkkel találkozhatunk. Nincs is baj a fejkendővel (természetesen, ha tiszta, divatos mintájú, és illik a viselője szeme színéhez és öltözékéhez- ez poén akart lenni -), kivéve akkor, ha ez a szerencsétlen ruhadarab hivatott helyettesíteni a szívbéli jókapcsolatot Istenünkkel, Urunkkal és Teremtőnkkel. Meg úgy egyébként, ha bármit helyettesít, aminek láthatatlannak kell lennie.

 

Tehát nem üdvözít a fejkendő, illetve annak hiánya. És nem vezet pokolba sem a kendős sem a kendőtlen út. Hanem inkább megjegyzendő, hogy a kérdés teljesen lényegtelen.

 

A Biblia szövege számos kapaszkodót rejteget a kontrollt kiválóan gyakorló egyházi játékosok számára. És mindenki saját szája íze szerint kell, hogy eldöntse, mit kezdjen az ilyesféle fejkendős részletekkel. Ez az a pont, ahol a kontrollálásra nyitott személyek elkövetik azt a végzetes hibát, ami őket a kontrollt gyakorlókkal egyformán bűnössé teszi. Vagyis nem szeretnek önállóan dönteni!

 

Hiszen az felelősség lenne! Csak úgy, iránymutatás nélkül értelmezni Isten igéjét? Micsoda arcátlanul merész feltételezés ez, hogy bármely mezítlábas hívő alkalmas erre…

 

De pedig nem. Pont az ellenkezője a merészség, és arcátlanság Istennel szemben. Vagyis az, hogy azután is, hogy a kárpit kettészakadt, és megnyílt az út a közvetlen kapcsolathoz, az emberek közbenjárókat keresnek[2]. Mást, mint aki Jézus Krisztus. Egy papot, egy presbitert, egy hittestvért, egy tanácsadót, egy férjet, egy feleséget, egy bűnbakot, egy fejkendőt, egy fali festményt…

 

Mert ami láthatatlan, olyan nehéz elképzelni… Aki hisz, annak szerintem volt, kellett legyen egy olyan élménye, amely bizonyosságot nyújtott neki a láthatatlan világ létezéséről. Lehetett egy imameghallgatás, egy kis hétköznapi csoda, egy érzés, egy érzet, vagy csak egy belecsodálkozás a világmindenség nagyszerűségébe, egy gondolat, egy kívülről irányítottnak érzett jó döntés… Valami, amitől hívőkké lettünk. Egy találkozás az igazi Istennel. És akkor mért? Mért kell még továbbra is az a fránya kézzelfoghatóság? Ami tegnap láthatatlanul létezett, az mára már minden jel nélkül megszűnt?

 

És ugye, hogy alaptémánkhoz visszatérjünk, kiváló területe a kontroll-játszmának a szex. Ez a misztikum, amiről a Biblia is olyan sokat ír és mégis olyan keveset.

 

A szex bibliai alapokon működő egyházakban házasságon kívül tilos, vagyis paráznaságnak minősül. A házasság érdekes fogalom, megér egy misét. Isten nem fűz hozzá semmiféle ceremóniát, a házasság az, amikor ketten lesznek egy testté. Az különbözteti meg a parázna viszonytól, hogy elkötelezettségen alapul, melyben mindkét fél eldöntötte, eggyé akar lenni a másikkal. A parázna viszony alkalmi, minden kötelezettség és jövőkép nélküli szex. Ez utóbbi nem elfogadható Isten előtt. A paráznaság jelentőségét azonban nem szabad eltúlozni, és minden más bűn fölérendelni. Csak egyet mondok, a paráznaság büntetése a Biblia szerint azonos a gyávaságéval![3] Tedd föl magadnak a kérdést, kedves ítélkező: Te soha nem viselkedtél gyáván? Mert ha nem paráználkodtál is, de gyáva voltál és nem tértél meg, büntetésed ugyanaz, mintha végigkefélted volna fél Európát… Ez ilyen egyértelmű a Biblia szerint… Bocsi.

 

A közösségekben a kontroll olyan területekre terjed ki, amelyek teljes mértékben az egyén autonómiájába kell, hogy tartozzanak bármilyen vallási vagy egyéb csoportban is. Ilyen a párválasztás kérdése. Sajnos, jelenség, hogy jó külsejű ígéretes nőnemű hívekből túltengés van. Ehhez képest a hímnemű felhozatal a legtöbb közösségben nagyon gyenge. Tehát a fiatal hívő leányoknak csekély fizikai esélyük van arra, hogy elfogadható külsejű és jellemű, szilárd hitű fiút találjanak. Sok tanítás van arról, hogy hittel kell imádkozni és figyelni kell a Szent Szellem vezetésére a választásnál.

 

De azt hiszem, hogy ezt nagyon kevesen valósítják meg tisztán. Inkább úgy tűnik, hogy az emberbe kódolt választási mechanizmus működik mind egyházakon belül, mind pedig kívül.