Amikor nem kell csinálni végre semmit, hanem lehet élvezni a hétvégét, a társaságot, a kaját, az eddigi munkánk gyümölcsét... Az embernek el kell nyomni a lelkiismeretfurdalást, az aggódást, hogy mi van már, hogy nem kell egyszerre három dolgot csinálni, ezek szerint valami tragikus történik... nem lesz mit enni, inni... De nem.
Van, hogy csak élni kell az alkalommal, a jóval, a kincsekkel, a barátokkal, emberekkel, amivel és akikkel körülvett az égi jótevő.
Károli szerint a bölcs Salamon így írt erről:
| Préd. 5,18 Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része. Préd.5,15 Préd.3,13 |
| Préd. 5,19 És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka! |
| Préd. 5,20 Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli. |
(A mai világban persze nem feltétlenül milliókat és gyémánthegyeket kell érteni a "gazdagság és kincs" alatt: már sokszor annak is örül az átlagpolgár, ha rendesen be tud vásárolni, hogy tele legyen a hűtő meg a kamra, és marad pénz a csekkekre, plusz meleg van a lakásában...)
De az öröm az öröm, mégha nem is luxus. Azt kívánom magamnak, és minden kedves versenyzőnek, hogy állandósuljon ez az állapot, pláne, ha örömünket Isten kedveli!
