"Zsolt 50,8-23 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, |
de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. |
Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. |
Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. |
Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. |
Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? |
Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! |
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. |
A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? |
Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! |
Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. |
Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. |
Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. |
Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! |
Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! |
Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." |
A bűntudatkeltő kereszténység a pénzedet akarja. A lejmoló beszédek (kötelező tized, adakozás mint kötelező áldozat illetve szolgálat) ritkán (ha egyáltalán) említik meg az 50. Zsoltárt, amiben Isten azt üzeni, hogy nem kell neki a vagyonunk. Kell viszont a hála, kell az, hogy megbízva az ígéretben, kérjünk segítséget, ha bajba jutunk. A lopás és házasságtörés bármely magyarázattal történő legitimizálása, elfogadása nem tetszik Istennek. Akárcsak a rágalmazás, főként a testvéré. És a Zsoltár szerint mindezen disznóságokat nem leplezik kellőképp a gyülekezeti kasszába bedobált ezrek, százezrek, milliók. Vagy nem a pénzadományt tartják manapság a bika-, tulok-, birka-áldozat modern leképezésének a megélhetési élkeresztények?
Istené a Föld, nem kell neki a vagyonunk. Úgyis az övé minden.
Mindegy is. A lényeg, hogy jó uton jár az, aki nem a pénzügyeivel kívánja Istent tisztelni, hanem a rendszeres köszönömmel, és a problémák nyílt feltárásával, segítségkéréssel.
(Adott esetben az adás, adomány, adakozás fontos, hasznos, Isten által kezdeményezett, jóváhagyott, díjazott tevékenységek, de nem az Istentisztelet elsődleges módszerei. Hiszen kinek segítünk a pénzünkkel? Ha helyesen adunk, rászoruló embereknek, nem pedig a természetfölötti Istennek.)