"Zsolt 50,8-23
Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, 
de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. 
Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. 
Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 
Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 
Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 
Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 
A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! 
Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 
Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 
Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. 
Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!
Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! 
Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását."

 

A bűntudatkeltő kereszténység a pénzedet akarja. A lejmoló beszédek (kötelező tized, adakozás mint kötelező áldozat illetve szolgálat) ritkán (ha egyáltalán) említik meg az 50. Zsoltárt, amiben Isten azt üzeni, hogy nem kell neki a vagyonunk. Kell viszont a hála, kell az, hogy megbízva az ígéretben, kérjünk segítséget, ha bajba jutunk. A lopás és házasságtörés bármely magyarázattal történő legitimizálása, elfogadása nem tetszik Istennek. Akárcsak a rágalmazás, főként a testvéré. És a Zsoltár szerint mindezen disznóságokat nem leplezik kellőképp a gyülekezeti kasszába bedobált ezrek, százezrek, milliók. Vagy nem a pénzadományt tartják manapság a bika-, tulok-, birka-áldozat modern leképezésének a megélhetési élkeresztények?  

Istené a Föld, nem kell neki a vagyonunk. Úgyis az övé minden.

Mindegy is. A lényeg, hogy jó uton jár az, aki nem a pénzügyeivel kívánja Istent tisztelni, hanem a rendszeres köszönömmel, és a problémák nyílt feltárásával, segítségkéréssel.

(Adott esetben az adás, adomány, adakozás fontos, hasznos, Isten által kezdeményezett, jóváhagyott, díjazott tevékenységek, de nem az Istentisztelet elsődleges módszerei. Hiszen kinek segítünk a pénzünkkel? Ha helyesen adunk, rászoruló embereknek, nem  pedig a természetfölötti Istennek.)

Szerző: Bálám Szamara  2010.01.10. 12:31 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://balamszamara.blog.hu/api/trackback/id/tr821660912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása