Ismét érdeklődve néztem utána a Bibliában, hogy is kell "harcolni" a keresztény embernek.
Mert a "szellemi harc" szerelmesei és űzői minden esetben, mint valami felsőbb szintű titkos és avatatlanok számára érthetetlen gyakorlatot emlegetik.
Az biztos, hogy embertárs ellen nem kell harcolni, hiszen alapvető krisztusi elvárás - még az egymástól legtávolabbi pólusokon található felekezetek szerint is - a "szeressétek ellenségeiteket". Azt igen nehéz belemagyarázni a kereszténységbe, hogy a szeretetet úgyis gyakorolható, hogy valaki ellen harcolgatunk, vitézkedünk, átkozgatjuk.
Csia fordításban fellapoztam két alapigét.
| 2Kor 10,3-5 Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot. |
| Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem [a] húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által [hatnak] és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le, továbbá minden magaslatot [lerontsanak,] amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék, |
Szóval ez a harc nem lehet box, karate, kézitusa, utcai harc. Nem lehet "vita". Nem kardozás, nem vívás, nem sport. Nem szópárbaj. Ugyanis ilyen módon harcol a "hús". Keresztény "szellemi" embernek akkor így nem lehet. Persze emlékezünk, hogy nem is ember-ember viszonylatban folyik aminek folynia kell. A fentiek szerint erősségek, okoskodások, azaz tévhitek, rossz gondolkodásmód, makacs hamis elképzelések ellen használhatóak a fegyverek, Isten által.
Folytatnám, hogy mit mond a híres Efezusi levél-részlet a témával kapcsolatban. A hatodik, szellemi fegyverzetes részre gondolok, amit oly sokat emlegetnek.
Először is (Csia szerint) a 6.10 meghatározza az alapcélt: tegyetek szert több hatalomra (az Úr által és az ő uralkodó ereje által).
Hm. Ez eddig tetszik. Amúgy is szeretem azt a gondolatot, hogy uralkodnunk kell (Jézussal együtt) az életben, a körülményeinken, és nyilván a gonoszság fölött. Aztán a következő vers: öltsétek fel a teljes fegyverzetet, hogy "hatalmatok legyen megállni a vádló fogásaival szemben".
Magyarul az Isten által adott fegyverzet hatalmat ad a szellemi védelem élvezésére. Anélkül, hogy a fegyvereket végignézegetném, egyértelmű, hogy védő és nem támadó(!) eszközök, az egy kardon kívül.
Ef 6,17-19 "...és mindenféle imádságon és könyörgésen át a Szellem kardját, mely az Isten beszéde. |
| Imádkozzatok minden időben a Szellem által és evégett virrasszatok teljes állhatatossággal, a szentekért mondott könyörgéssel, |
| értem is, hogy szájam felnyitásakor szó adassék nékem, hogy a szólás szabadságával ismertethessem meg az örömüzenet titkát, ..." |
Ez a Szellemi kard pedig imádságon, könyörgésen keresztül használandó. Nem átokzsoltárok vagy másféle bibliai idézetek mantrázásával. Erre Isten szimplán nem kíváncsi, mivel ismeri a Bibliát. Nem bibliarészletek más emberek fejére olvasásával, fennsőbbséges feddési célzattal: ez szerintem a nem rendeltetésszerű használat kategóriájába esik.
Teljesen egyértelmű az Írás ebben a tekintetben: a keresztény harc nem más, mint a megfelelő védelem használata, és ezen védelemnek az elkérése Istentől. Nem kell belelátni a negatív szellemvilág hadműveleteibe, hiszen erről a biblia egyetlen helyen sem ír, az egy Elizeus szolgája is csak az égi seregeket látta, nem pedig a sátáni haderőt.
A harc nem más, mint könyörgés, hit a bibliai igazságokban, abban, hogy létezik ilyen szellemi védelem, és nem kell félnünk. Sem a Sátántól, sem a szolgáitól, sem a csapdáitól, sem a hadműveletektől.
Illetve adott esetben Isten igazságainak elmondása, mely igazságok megfelelő kifejtése segíthet az embereknek a gondolkodásmódjuk megváltoztatásában. Ez lenne tehát szerintem az a naagy misztikus küzdelem.
