A munka nemesít! Hányan, és mennyire csúnyán visszaéltek ezzel az ősi igazsággal...

Hallottam egy csomó tanítást arról, hogy a Biblia rögvest munkával kezdődik. Istenünk munkájával. Alkotó, teremtő munkájával. Melyből levonhatjuk azt a következtetést, - már ha elhisszük, hogy a Biblia Isten tájékoztatója avagy kézikönyve az emberiség számára a természetfölötti használatáról és kezeléséről - hogy Isten apu elsődleges fontosságúnak tartotta, hogy közölje önmagáról, hogy bizony dolgozik. És ráadásul szereti, amit csinál. Minden nap elvégzett valamiféle feladatot, majd gyönyörködött az eredményében.

Jézus a János evangélium ötödik részének tanúsága szerint hozzáteszi, hogy Isten folytatta a munkát, és folyamatosan dolgozik, akár jelen időben is. További bibliai idézetek is találhatók e tekintetben. Az is munkának számít például, hogy halott-támasztás. Ezt a munkát Istenapu megmutatta Jézusnak, aki aztán alkalmazta is a látottakat.

A munka fontos. Isten alaptermészetéhez tartozik. Mégis sokan lefitymálják, és minden egyébbel helyettesíteni próbálják. A paradicsomi tiltottgyümölcsevés következményeként a munka fárasztó és hiábavaló is lehet. Viszont az égi országban a munka hasznos elfoglaltság, ha nem is időtöltés, ugyebár, az időnek az ő hiányában.

Ha most a földön az égi ország bennünk van, akkor a mi munkánk is lehet hasznos, és élvezetes. Ez azért jó hír.

Ha Jézust akarjuk követni, akkor nekünk is meg kell próbálni Istentől megtanulni a különböző munkák csínját-bínját. Nyilván a földi foglalkozásunkban tréningezhetünk, és kipróbálhatjuk, mennyire vagyunk koncentrálóképesek, problémamegoldók, odaadók, stressztűrők. Ha a takarítás vagy aktatologatás már jól megy, akkor az isteni tevékenységet is jobban el tudjuk látni.

Ezért írja Pál, hogy úgy dolgozzunk a földi munkánkban, mintha Isten lenne a főnökünk.

Persze a Károli - a korabeli nyelvezetnek egyébként teljesen megfelelően - mindig ezzel a szolgálattal jön, és ez alkalmat ad az alkalomkeresőknek, hogy a szolgálatot ne munkaként értelmezzék, hanem valamiféle kiemelt pozíciót biztosító, elvont, agyament lehetőségként arra, hogy ürügyet találjanak a WC-kefe használatának elkerülésére.

Még egy dolgon agyaltam, mégpedig azon, hogy vajon miért nem tartotta fontosnak Isten azt, hogy rendszerezett tanokat üzenjen nekünk a Bibliában arról, hogy mik az ember részei, és hogy különül el egymástól az érzelem-értelem-akarat meg a lélek és szellem.

Ezzel szemben fontosnak tartotta, hogy a kenyérszaporításos sztorik x-szer le legyenek jegyezve, meg az is, hogy az első templomi sátor felszentelésére (meg egyéb ilyenekre) ki, hány ökröt adott.

Nekem ebből az jön le, hogy az elmélet szart se érdekel, a gyakorlat számít. Persze tudom, nagyon leegyszerűsítettem. De azért igaznak tűnik, nem?