Nem tudom, miért kezdtem el ezt a blogot írni, majd valami piszológus, ha értelme lesz, és kell, megfejti. Asszem azért, amit az amerikai keresztény leírt a neten.
www.saveethiopians.net/Ex-Pentecostal-Letters.pdf
Zavar támadt a fejemben a hitemmel és a világgal kapcsolatban, és azt próbálom rendbe tenni. Hogy mi szükség ehhez a nyilvánosságra? Környezetemben nincs olyan ember, akit a téma érdekelne. Pszichológusi segítségben nem bízom, azt hiszem, csak az értheti meg a dolgot, aki átélt hasonlót.
Amikor Isten, pénz, szex címen írtam, amiket most ideömlesztek fejezetenként, akkor még nem tudtam, hogy mi lesz belőle. Kikivánkoztak belőlem a gondolatok. Elmondtam kedvenc Barátomnak, a számítógépemnek. A többi kétlábú barátomat, cél és várható eredmény hiányában nem terheltem.
Azóta találtam "a" Fórumot, meg egyéb blogokat, és rájöttem, hogy sokan küszködnek hasonló problémákkal. Nyilván személyenként más-más válaszok születtek, mások a hangsúlyok.
Amiket leírtam, most is vállalom, de az eltelt évek alatt már sok kérdésben tovább léptem. (Asszem.) Legalább öt-hat évvel ezelőtt született az önmagamnak írt izé. Azért az egyes szám első és a többes második dominál, mert ismeretlenek voltak azok, akikkel beszélni szerettem volna. Ezekről. És miért szerettem volna csevegni? Hogy megértsek dolgokat. Én. Most is szívesen veszek véleményt, kritikát, természetesen majd oda teszem, ahova jól esik.
A Fórumra már feltettem néhány ferdítésemet J.P.Istre művéről. Most a naplózós részt ide biggyesztem, hogy az egyre növekvő olvasótáboromnak, akiket szeretettel üdvözlök, egy lehetséges magyarázatot adjak a bejegyzéseimre, illetve arra, hogy mi is az Isten, pénz, szex.
Letters from an Ex-Pentecostal
By J. P. Istre
February 2005
Release 1.0
© Copyright 2005
By J. P. Istre
Részlet, saját fordítás
"Kiírom a fájdalmamat
A pünkösdizmus elhagyását követően furcsa érzésekkel kell megküzdenünk, még évekig. Néha a legfurcsább és legzavarbaejtőbb időpontokban törnek ránk. Legtöbbször fájdalmas rágódni ilyen dolgokon. Ha elmúlik az érzés, már nem akarunk vele foglalkozni, mivel túlságosan kellemetlen. Van egy módszerem, ami segít a sokáig fennmaradó érzésekkel megbirkózni. Elkezdtem naplót írni 18 éves korom körül. Amikor elkezdtem megkérdőjelezni a pünkösdi doktrinákat, a naplóm felbecsülhetetlen segítség volt. Tudtam magammal vitázni, átkozódhattam, sikíthattam, és kidolgozhattam a gondolataimat a papíron, amelyek egyébként parttalanul csapongtak volna az érzelmeim és gondolataim síkján. Néhány dolog úgy válthat ki érzelmet, hogy nem is értjük az okát. De ha az esetről a naplónkban írunk, esetleg rekonstruálhatjuk az eseményeket, és utólag megérthetjük az érzést kiváltó dolgok mibenlétét. Néhány bekezdés leírása és végigszenvedése után általában megtaláljuk a gyökereket. Gyakran egy múltbeli esemény, vagy tanítássorozat váltja ki az érzelmeket. Képi memóriánkon keresztül visszahozhatjuk a tanításokat és mozgatórugókat, leírhatjuk őket, darabokra szedhetjük, megmagyarázhatjuk, és összeköthetjük őket a nemrég átélt érzelmi reakciónkkal. Érzelmi problémáink okának felismerése már majdnem maga a problémamegoldás. A megértés elűzi a fájdalmat. Az érzelmek okának nem tudása általában félelmet szül – a kilátástalanság és tehetetlenség gyakran kísértő érzését. Amint leírjuk a papírra vagy a képernyőre, tisztán átlátjuk. Sokkal valóságosabbá válik, ha ki van nyomtatva, mivel az írott betű sokkal kézzelfoghatóbb, mint egy szimpla beszéd vagy gondolat. Arra is jó, hogy történeti bizonyítékként szolgáljon, melyhez hónapokkal vagy évekkel később visszatérhetünk, immár jobban megértve a dolgokat, és újra átgondolhatjuk, amit írtunk. Hogy kell naplót írni? Vagy füzetbe, vagy gépbe szövegszerkesztővel. A füzetnek az az előnye, hogy nem lehet kitörölni, és nem tűnik el egy számítógépes összeomlás során. A számítógépben az a jó, hogy a nagyméretű szövegfájlokban keresőparanccsal bármikor el lehet igazodni, és nem kell végigolvasni az egészet, ha egy bizonyos témára vagyunk kíváncsiak. A privát naplót védetten lehet kezelni. Microsoft Wordben lehet jelszavas védelmet alkalmazni. Minden bejegyzést keltezni kell a későbbi vonatkoztatás miatt. Rendszeresen mentsünk el másolatot. Emlékezz, ez a napló személyes. Mindent és bármit öncenzúra nélkül le kell írni. Ha gyűlöletet érzel, pl. írhatod: „Útálom!”. Ha mérges vagy, kiabálj a naplóban, mintha elküldenél valakit melegebb éghajlatra – vagy ahogy neked tetszik. Íme néhány kivonat pár évvel korábbi bejegyzéseimből.
„A vasárnap reggeli prédikáció Concordban enyhén kiakasztó volt. Emberekről hablatyolt, akiknek el kéne menni, és adna nekik jó ajánlólevelet. Kifakadt olyan emberek miatt, akik nem hívják föl, ha nem jönnek a szolgálatra. Hívd föl apucit, és mondd meg, ha nem jössz haza este! Milyen idióta barom! Hogy tud egy felnőtt ember ilyen marhaságokat beszélni? Fogalmam sincs, mit akar, mi a látása vagy küldetése, de én megyek. Nem veszek részt ebben a hülyeségben tovább. Elég vicces, hogy egyesek hogyan akarják mások életét kontrollálni. Ezt nem tudom megérteni, valószínű azért, mert nem vágyom arra, hogy bárkit kontrolláljak. „
Elkezdheted például mondattöredékekkel a folyamatot. Például:
„Rossz érzés, ha arra gondolok, hogy [hiányzó rész kitöltendő].” „Útálom a régi pásztoromat, mert [hiányzó rész kitöltendő]”. Vagy: „Azon a napon, amikor a pásztori irodában olyan gyűlölettel és dühvel teli pillantásokkal méregetett, valami meghalt bennem. A kezem izzadt, belül haldokoltam, és rosszul voltam, mikor hazaértem. Hogy tehették ezt velem!!!!”
Eleinte bizarr érzés egy papírra kiönteni a lelkünket. A fájdalommal való foglalkozás fájdalmas. De ha egy adott problémáról szóló bejegyzést befejezünk, máris jobb: olyan, mintha egy robbanásig feszülő belső érzelemtől megszabadulnánk. Ha mindent leírsz, amit csak tudsz egy adott problémáról, jobban fogod érezni magad. Folyamatosan írj, amíg csak nem tapasztalod, hogy áttörted a falat. Mintha vért izzadnál… Vagy úgy is gondolhatsz rá, hogy olyan, mint amikor a tüdőgyulladás során fölköhögöd a sok bacit és a gusztustalan slejmet. Gusztustalan fölköhögni, de ha kijött, jobb érzés. Az összes bugyromat így dolgozom fel, és terápiás hatása van. Megspórolhatsz egy drága terapeutát. De néha a probléma olyan nagy, hogy szükség lehet mégis egy pszichológusra, aki támogatást, vezetést biztosít. A naplóm a legértékesebb tulajdonom. Visszanézhetem a sok éves bejegyzéseimet, és látom, hogy hogy győztem le a fájdalmat."
