23. Viselkedés

 

Ha szükséged is van arra keresztényként, hogy csoportba tartozz, őrizd meg az egyéniségedet, pláne az Isten által megszentelt jellemvonásaidat!

 

Tudjátok, kedves gyülekezeti-egyházi keresztények, hogy egy nem hívőnek milyen visszataszító tud lenni a gyülekezeti-egyházi Zombi? Azt hiszitek, hogy a hitetlenek magasan felhúzottan tartott pofazacskóitokról azt a következtetést vonják le, hogy szentek vagytok? Vagy esetleg az Úr örömére következtetnek?

 

Marhára tévedtek! A kényszervigyorokat, órákig kitartott „vidám-szentséges” arckifejezést a debilitás jeleként értékelik. (És igazuk van.)

 

Attól, hogy valaki „hitetlen”, - lehet, hogy nálad nem hitetlenebb – még nem teljesen átejthető, csökkent értelmi és érzelmi intelligenciájú személy.

 

Ezt feltételezni, sértés.

 

Ha Isten jelenléte mosolyt vagy könnyeket vált ki belőled, ez természetes, és úgy is éld meg. Más kérdés, hogy nem biztos, hogy egy még meg nem tértekkel tarkított összejövetelen kell úgy elengedned magad, hogy meztelen Saullá légy a próféták között. Főleg ha nem indít erre a Szent Lélek.

 

Nem kell természetfölötti élményt hajkurászni, bár ezzel nem mondok újat. Az élmény magától jön, és ez a csoda benne.

 

A transzcendens érzéseket szimuláló emberek olyanok, mint akik a lovon való ugratás élményét akarják átélni, és lelkesedésükben az akadályhoz érve előbb elrugaszkodnak, mint a ló. Nyilván ló nélkül fognak földet érni! És még szerencséjük lesz, ha nem esik rájuk a ló.

 

A jól ugrató lovas csak követi a ló mozgását, és arra törekszik, hogy ne akadályozza a feladatot telesítő hűséges paripát. (Most arra nem akarok kitérni, hogy a profi ugrólovas milyen segítségekkel támogatja sportpartnerét, mert az egy másik műfajú könyv tárgya lehetne.) Tehát hagyd magad, ne állj ellen, de ne szimulálj. Ne kezdeményezz sírást, nevetést vagy bármiféle reakciót. Néhány dologban ösztönöz a Biblia a kezdeményezésre, így például evangélizálásnál, nyelveken szólásnál tényleg nyisd meg a szájad, és Isten betölti. És van rá parancs, hogy teli torokból dicsérjük őt.

 

Azonban nagyon NAGYON NAGYON fontos lenne, hogy a nagybetűs közép-kelet-európai Ébredés ne arról legyen híres, hogy eszelősök társasága őrjöngve ugrándozik és érzeleg.

 

Az őszinteség megérint. Minden embert és állatot.

 

A színlelés, hazugság, leplezés „még” a hitetlenek előtt is nyilvánvaló.

 

Ahhoz, hogy hiteles legyél, nem kell álarc. A saját életedet adhatod, túlzások nélkül, - íme egy kis valóságshó szöveg....

 

Ha valakiben túlcsordul a hála Isten felé, túlcsordulhat kultúrált, nem visszatetsző formában is. Ahogy emberek között működik a dolog. Ha valakinek örülök, nem leszek ettől idióta. (De azért közlöm vele.)

 

A legkellemetlenebb a zombi, ha ráadásul az adott csoport úgy mutatja be, mint régi, megbízható funkcionáriust, adott esetben szolgáló testvért. Ez sajnos minősíti az egész csoportot.

 

 

24. Törvénykezzünk!

 

Bevallom, még mindig félek a keresztényektől. Egyfelől vágyom a társaságukra, és vágyom arra az egy-szellem-van-bennünk torkomat fojtogató érzésre, másfelől azonban visszatartanak a közlekedési jelző táblák, amiket perceken belül előkapnak zsebeikből. Parkolni tilos! Behajtani tilos! Fűre lépni tilos! Megszólalni tilos! Vigyázz! Kőomlás veszély!

 

Magamat már nem annyira féltem, mind inkább őket. Attól tartok, hogy igen hamar megsérteném a lelkivilágukat, ha megpróbálnának kioktatni különböző dolgokról, és elkezdenének bűneim után kutatni, és igéket vagdosni a fejemhez, és rámutatni arra, hogy hogyan kellene élnem, miből kellene megtérnem, mitől szabaduljak, és a többi…

 

Isten kegyelmes, nem engedi, hogy ilyen „testvérekkel” fussak össze.

 

Mondhatjátok, nagyképű vagyok. Van is mire. Véleményem szerint az átlag-kereszténynél jobban ismerem a Bibliát, az Istenismeretemet meg inkább nem szintezném.

 

Lexikális ismeretek dolgában nem csoda, ha előre járok, hiszen egész életemben intellektuális foglalatossággal vagyok megáldva, kora gyermekkoromtól kezdve átlag feletti tanulási képességekkel rendelkezem. Ezzel kapcsolatos eredményeimről különböző papírjaim is vannak. Az életemet, meg azon felül, hogy mindent Istentől kaptam, azért egész jól menedzselem…

 

De mindezeken túlmenően, ha mindez nem lenne, ha nem lennék okos, szép, jómódú, sikeres és boldog (mint ahogy nem is mindig vagyok mindegyik, csak néha-néha eltalálom), hanem pont az ellenkezője, akkor sem lenne joga SENKINEK A VILÁGON Istenen kívül kioktatni és ítélgetni engem!

 

Ahogy szoktam mindig mondani, ha már gyerekkoromban nem tűrtem el apámtól, akkor még kevésbé fogom olyan emberektől, akiknek aztán végképp semmi köze nincs az életemhez.

 

És ez igaz rád is! Kedves Olvasó, ítéld meg magad a Biblia alapján. De ne fogadj el fűtől-fától bírálatot, kritikát, életvezetési tanácsot. Ítéljen meg téged Isten. Viszont ha bárkinek igaza van, és bibliai alapokon úgymond „szellemből” szól, azt úgyis érezned és tudnod kell, … fogadd el a „dorgálást, intést”. Lássuk be valamennyien. Magamat is tanítgatom erre…