Az egyik az, hogy miért nem hiszi el az ember, hogy az a jó neki, amit Isten tanácsol?
Merthogy mindig azon bukunk el, (bűnözünk, vétkezünk), hogy úgy gondoljuk, hogy adott helyzetben okosabban tudunk dönteni. Vannak nagyon népszerű területek, ilyen például a szexualitás. Isten tanácsa, hitem és véleményem szerint, a teljes életre szóló monogámia. Manapság azonban ez nem divatos. Valamiért nehezebbnek látszik, főként a tapasztalatlan ifjak körében, dolgozni egy kapcsolaton, mint elkezdeni egy újat. Nehezebb elköteleződni, mint bizonytalanságban lenni.
Természetesen, az én véleményem az, hogy Isten tanácsai csak híveknek valók. Mert ha egy-egy ilyen útmutatást betartani választana is egy Istent amúgy el nem fogadó ember, az valóban terhesnek és nehéznek bizonyulhat egyéb tanácsok, feltételek megtartásának hiányában. Na, ez elég bonyolultra sikeredett. És egyébként se minden esetben igaz, mert lehet jó eredménye Isten útmutatásai közül egy-egy elfogadásának is.
A másik ilyen frekventált terület a pénzügy. Hát, ez egy kényes terület. Vannak hívek, akik néha megengednek magunknak egy kis harácsolást, néha meg számon kérik a másikon, hogy nem adakozik. Pedig a jobb adni mint kapni, igaz.
A másik kérdésem egy nemrégiben olvasott bibliai részlettel kapcsolatos. A 2.Királyok 12.1-17-ig van. Egy kis részlet a Bibliatanács féle fordításból:
| "2Kir 12,5 Jóás ezt mondta a papoknak: A szent adományokból eredő összes pénzt, amit az ÚR házába visznek, a forgalomban levő pénzt, azt a pénzt, amelyet fejenként rónak ki becslés szerint, továbbá mindazt a pénzt, amit az emberek szívük szerint visznek az ÚR házába, 2Móz.30,13 5Móz.16,16-17 |
| 2Kir 12,6 vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután javíttassák ki a templom rongálódásait, ahol csak ilyen rongálódás található. |
| 2Kir 12,7 De Jóás király huszonharmadik évéig sem javíttatták ki a papok a templom rongálódásait." |
Az érdekes az, ami ez után történt, ez a téma teljesen mai is lehet.
"2Kir 12,8
Ezért Jóás király hívatta Jójádá főpapot meg a többi papokat, és megkérdezte tőlük: Miért nem javíttatjátok ki a templom rongálódásait? Ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak javítására.
2Kir 12,9
A papok beleegyeztek, hogy nem teszik el a népnek a pénzét, de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki."
A király parancsa ellenére elsikkasztották a papok a pénzt. Ilyen egyszerűen. Erre a király nem kezdte a fejüket venni és nem vonta őket felelősségre, hanem kialakított egy ellenőrzési rendszert, így aztán ha hosszú idő alatt is, de ki lett javítgatva a templom.
Én ezt nem értem. Miért nem kérte vissza a papoktól a pénzt? Miért kérte megint a népet, hogy adjanak a perselybe (mellesleg itt lett föltalálva a templomi persely, ahogy én látom)???
Mit akar ezzel Isten nekünk megmutatni? Hogy Jóás gyenge kezű uralkodó volt? Vagy hogy ugyanígy kell hozzáállni a sikkasztás kérdéséhez, és a megoldást keresni, nem a felelőst?
Én erre az utóbbira tippelek. Viszont ezt nagyon nehéz megemésztenem. Az igazságérzetem azt diktálja, hogy aki sikkaszt, az térítse meg a kárt, és ne a "károsultak"nak kelljen kipótolni a hiányzó részt. Aztán lehet, hogy az is benne van a dologban, hogy a papok azért sikítottak, mert a nekik járó összegeket hosszú időn át nem kapták meg. Ebben az esetben van egy érthetőségi faktor a történetben. És amikor már eleget tettek el, akkor a király úgy gondolta, hogy itt az idő gátat szabni a további kellemetlenkedésnek. Régi vicc, hogy az ellenőrzést sose pótolja a bizalom. Ha valakinek a körmére néznek, nem fog tévútra kerülni. Ha viszont szabadon van hagyva az alkalmazott, előbb-utóbb disznóságokba keveredik. Lehet, hogy Jóás magára vette a felelősséget? Hogy belátta, hogy ő szúrta el az elején?
Ilyeneken gondolkodom.
