Hallottam valakitől, prédikáció vagy tanítás formájában. Úgyhogy idegen tollakkal ékeskedek. De nagyon megragadt, és szerintem beleillik a tálentumos-anyagi javas vonulatba.
Szinte magáért beszél a sztori, úgyhogy ide is idézem rögtön.
Magyar Bibliatanács fordítás
| "2Kir 13,14-19 Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! |
| Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. |
| Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. |
| Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! |
| Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. |
| Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot." |
Vagyis ez a Jóás nevű fickó elbénázta. Mindene megvolt, amit ember csak kívánhat magának a problémamegoldáshoz: az egyik legnagyobb próféta-tanácsadó segítségül, Isten támogatása, a megoldás eszköze (a nyíl) és Isten - próféta közvetítette - iránymutatása, hogy mit kell tennie. Arról már ne is beszéljünk, hogy a problémáját nem is kellett elmondania, szavakba öntenie, mert Isten kérés nélkül is tudta, miért zokog.
Mégis, három lépés (ütés) után elbizonytalanodott. Tényleg ezt kell tennem? Tényleg a földet kell ütnöm a nyilakkal? És várta, hogy újra megerősítse a próféta, vagy esetleg újabb utasítást adjon.
Ahelyett, hogy a végletekig kihasználta volna, amit kapott, amije volt. De nem akart fölnőni, nem akart egy lépést sem tenni magától.
Akár anyagiakról, akár lelkiekről van is szó, Isten elvárja, hogy számba vegyük, amink van. Például tehetjük ezt úgymond hálaadás keretében is. És azzal kell elindulnunk a megoldás felé. Amíg azt nem tudjuk rendesen felhasználni, ami már a mienk, akkor miért várunk el további ajándékokat? Ezt a köznyelvben úgy mondjuk, hogy 'segíts magadon, Isten is megsegít'. A múltkori edényes történet is erről szólt, azzal, hogy még az a plusz tanulság volt, hogy törekedni kell minél több edényt - lehetőséget - szerezni, mert a természetfölötti ajándéknak kell a hely. Az újszövetségi tálentumos-gírás tanmesék nekem ugyanezt jelentik.
Mindezt magamnak mondom, hogy emlékezzek rá. Minden gondomra nálam van a megoldás kulcsa. Mert Isten már mindent megadott nekem, amire szükségem van a normális élethez, a csip-csup és sorsfordító problémák kezeléséhez.
