olyan sokszor használod az álszent szót.
egyedül az Atya lát minket szentnek, a Fiú vére miatt, és az, aki veszi a bátorságot, hogy az Atya szemével nézzen a testvéreire. szóval egy bűnös ember csak Krisztus vére miatt indulhat ebben a kategóriában. ha pedig mindenki csak így érheti el, akkor meg, vagy minden megtért bűnös szent vagy mind álszent. majd eldöntöd!
a szent nem minősítő jelző.
főnév, azt jelenti egy bizonyos célra elválasztott.

@sechina: Ebben a részben csak kétszer használtam az "álszent" szót. Én azt értem rajta, hogy valaki bizet prédikál és bort iszik. Minden nap ott ül a misén, és nyilvánvalóan gonosz az embertársával. Azt mondja, hogy a szeretet a legfontosabb, és még véletlenül se tudja, mi az.

szerinted ki a felelős azért, hogy az emberek nem ismerik a szeretetet? még a keresztények sem? szerintem mi. mi, akik ismerjük Őt és nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy ezt átadjuk, hanem iszonyatos kritikai érzékkel vesszük észre a gonoszt közöttünk. (aki nem más mint a Vagyok hiánya. tehát nem létezik. ő döntött így, hogy kilép a Vagyokkal való közösségből. a hazugság az igazság hiánya. de, amit állít az számunkra nem a Van.) mi, akik ismerjük az Igazságot van felelősségünk és az nem az, hogy a hazugságot, a szeretetlenséget erősítsük. a gonosz az atyafiak vádlását választotta foglalkozásául. ha mi is vele értünk egyet, akkor neki dolgozunk. Tóbiás és társai. ha látsz egy rést, azt azért engedi az Édesapánk, hogy beálljunk. mi Nehémiások vagyunk és nem a kritikusok . ahogy már írtam Isten sokat bízott rád. sok rést láthatsz. kérlek állj be. szükség van a részedre. tudni fogod, hogy mikor és hol. ha ezt leírhattam neked, akkor ez biztos.
Ő nagyon szeret Téged, mi pedig próbálkozunk nem falsokat fogni, hiszen azt kell adnunk, amit mi is kaptunk. ez a felelősségünk. és az apu engem még soha, de soha nem kritizált és nem vette bennem észre a gonoszt, pedig ólajtó méretű néha. a szeretet töri a csontokat. tudom, hogy a szíved rendben van, de az elméd játszótér, és így a szíved is megkeseredhet. nem vagy egyedül. se így, se úgy. állj be a sorba. ha hiszed Őt és szeret téged és ezt tudod, akkor engedelmeskedj Neki. Neki. Istennél rend van. a testvérekkel történő összegyülekezés az Ő rendje. lehet, hogy vágni fogsz, de az is lehet, hogy ennek ellenére is szeretni fognak. imádkozz közösségért. hidd el belülről jobb kifelé nézni, mint kintről befelé. lehet, hogy nem könnyebb, de jobb. nagyon értékes vagy és semmi más nem igaz. a tesód

@sechina:
Kedves Sechina, az Isten, Pénz, Szex cím alatt futó irományaim már jó pár évesek. Egy rossz élményt próbáltam kiírni magamból, és megválaszolni sok kérdést. Az első példány még keménylemezen volt elmentve! Szóval elég régi. De sajnos pontos évet nem tudok. Az eltelt időben azért voltak változások a gondolkozásmódomban, és mostis folyamatosan alakul az, hogy hogyan vélekedjek a kereszténységről, a keresztény emberekről és a közösségről. Keresem, mi a helye a mai egyházban, mi a helye az én életemben. Előbb utóbb rájövök. Nem érzem magam kívülállónak, csak annyira, amennyire születésem óta bárhol. Dehát ez az istenkereső sorsa. Ezen a Földön "hazát keres", mert valami jobb után vágyakozik. Vagy nem?

hazát a földön, és egy jobb után vágyódni, meg istenkeresés? ok.
kezdjük az elején, de kicsit úgy érzem mintha ezekkel te tisztában lennél. szóval miért vagyunk itt? mert Neki volt egy terve az életünkre. igen ez a terv kíván egy hazát is, amíg itt vagyunk, de szerintem az a haza ugyanaz, mint ami után vágyódsz, ami pedig nem más, mint az Aki az Ő életét lehelte beléd, ezért vágyódsz, de definiálatlan. és, hogy ezért is keresed. vagyis ez az egész egy gyökerű, egy útú (út, fogalmam sincs, hogy írják) és egy célú. Ő. érted? ami a történéseket illeti az kaland. neked csak akarni kell az együttműködést Vele. van persze a másik oldal is, aki tervezi neked az utad, de itt jön, hogy akinek van füle hallja...! egy kérdés marad: ismered-e Őt, mert ha a válasz igen, akkor minden más igen. és otthon vagy. mindenütt. ennél nincs jobb, mert a Vagyok csak a jelenben elérhető. Vele nincs jövő idő. vagy Vagy. és akkor megtaláltad. nem kell keresned. megjegyzem Ő talált meg téged. a Szeretet

@sechina: Ez mind szép és jó, csakhogy még nem jött el a tökéletesség ideje. Sem az egyéni, sem a kollektív, sem pedig a világunk-környezetünk tökéletességéé. Ezért vágyódik az ember. Ezen a Földgolyóbison, ebben az életben nem lehetsz tökéletesen boldog, nem lesz tökéletes nyugalmad, nem lesz tökéletes ismereted.

A hívőnek legalább ígérete van, hogy mindez meglesz, de ameddig csak részek birtokosai vagyunk, nem érdemes az egészet, a teljeset odahazudnunk magunknak, csak mert jól hangzik, olyan vallásos-egyházas-szektás hurráoptimista felfogásban.

Ok. akkor innentől két lehetőség van. vagy hazudom magamnak, hogy szeretve vagyok vagy tényleg szeretve vagyok. szerintem, aki képes ezt a hazugságot megszülni az egy tökéletes ..... vmi, mert sátán hazudik. ő nem fogja neked azt mondani, hogy Isten szeret. én, ha be vagyok csapva nem azzal fogom magam álltatni, hogy szeretve vagyok, hanem pont az ellenkezőjével. ha képesek lennénk az agapé generálására Isten nélkül, akkor ...! ha én azt mondom teljes életet élek Krisztusban és boldog vagyok, és ez nem igaz, akkor én a másik királyságot szolgálom, mert hazudok. de szerintem a becsapás pont az, hogy ez lehetetlen és ezt el is hiszem. mint rész lehetek teljes. nekem nem az Atyával kell egyenlőnek lennem, csak azzal a résszel, ami rám lett bízva. a tervvel kell együtt haladni. ez hozza a teljesség érzését. mi az Ő képe vagyunk. Ő teljes Önmagában és megelégedett. nekem is ez a részem. teljesnek és megelégedettnek lenni önmagamban. abban, ami rám bízatott. legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok. kérte volna ezt Jézus, ha lehetetlen? Ő nem maximalista, hanem realista. Ő ismeri egyedül a valóságot. ha azt mondom, hogy ez lehetetlen, akkor kihívtam az Urat és Ő megcselekedheti. de csak Ő. bennem.

azt kell megérteni, hogy Ő vágyódik utánunk. és, hogy mi vagyunk a szeretetének a tárgyai. a mi részünk, hogy elfogadjuk az Atya szerelmét irántunk. ezzel leszünk teljessé, mert nem mi szerettük Őt, hanem Ő szeretett minket előbb. ez az első Szeretet. amit, ha elhagyunk, akkor akarunk neki megfelelni és olyanná válni mint Ő. a szeretetünk olyan mértékű, amilyen az elfogadásunk Tőle. van ennél jobb? ezt a tényt semmi más teológia nem überelheti. ez maga a teológia. de a vallásos démonokat ez nagyon bosszantja. létezik intellektuális kereszténység és a szerelem kereszténység. az első az vallás. a második élet. szerintem te a Szerelmesé vagy. ÉLVEZZ! a magyar egy tökéletes nyelv. ÉL VEZZ. GYAKOROLD AZ ÉLÉST. ÉLJ!

@sechina: Az én ideálom a "normális", túlzásoktól és érzelmi, indulati túlfűtöttségtől mentes,józan keresztény életvitel. Erre biztat a Biblia is. Nemrégiben olvastam, hogy a Bibliaértelmezés egyik alapszabálya, hogy nem lehet kiragadni egy-egy mondatot, hanem az egészet kell minden esetben figyelembe venni. Ilyen a "legyetek tökéletesek" parancsa is, amit érdemes például Pál leveleivel összevetni. Pál nem gondolta magáról, hogy elérte volna a tökéletességet. Minden több-dimenziós, több-szintes. Egyik pillanatban lehetsz "tökéletes", a másikban nem. Az egyik élethelyzetben tökéletes minden, de egy pillanat múlva már nem.

azt hiszem kezdelek érteni. én, amikor beszélek a helyzeti igazságról beszélek, te pedig a tapasztalati igazságról. ez egyik, amit az Atya mond rólunk. a másik, amit megtapasztalunk. Ő azt mondja mennyei helyekre ültettelek, semmi sömörgőzés nincs benned és tökéletes vagy. én azt mondom ó, én nyomorult ember kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből. és a kettő között is rengetegféle állapotban találjuk magunkat. akkor melyik az igaz? mivel Isten kegyelme sokszínű ezért minden élethelyzetre van kegyelme. ugye Apu? tehát otthon vagyok minden állapotban az Ő kegyelmében. lehet, hogy a helyzetem nem rózsás, de Ő ott van velem, és ez kell, hogy elég legyen. ha ez nem, akkor mi?