Most fejezetenként bemásolom, ha sikerül.
Isten, pénz, szex
- Nem
Nem vagyunk egyedül. Mindig azt hisszük, hogy ez csak velünk történhetett meg, ilyen nincs is több a világon, ezért senki se érti érzelmeinket és helyzetünk. Magányosan küszködünk gondolatainkkal, és már azért nem is mondjuk el senkinek, mert úgysem értheti.
Nem igaz. Általában minden megtörtént már a történelemben, előttünk ugyanígy, általunk ismeretlen emberekkel, vagy éppen ugyanakkor és ugyanott, ahol velünk, de annyira el voltunk és vagyunk foglalva magunkkal, hogy nem vesszük észre.
Az is lehet, hogy tudjuk, hogy társunkkal, ismerősünkkel megtörtént, velünk együtt átélte ugyanazokat az eseményeket, de nem beszélünk róla. Egyrészt azért, mert attól félünk, hogy ő nem úgy érezte, értelmezte, vagy nem olyan súlyú az ő számára a dolog, nincsenek akkora lelki sebei, (egyben reménykedünk, hogy talán nem okozott akkora megrázkódtatást, mint számunkra), másrészt azért, mert a saját fájdalmunkat nem akarjuk újra átélni. Harmadrészt, mert még nem jött el az ideje, még nem bírunk róla beszélni. Mindezek együtt. Jól eldugjuk a kellemetlenséget, holott előbb vagy utóbb a fejünkre nő, vagyis túlburjánzik a rejtekhelyén, és valamilyen formában kibuggyan.
Belőlem most így. Hogy megírom. Ez a módszer már annyi emberen segített, és általában azokon is, akik a leírtak olvasása közben jönnek rá, hogy jé, vele is, és nahát, én is, ugyanígy.
Az egyház – gyülekezet illetve hit - Isten fogalompárok egymáshoz való viszonyáról lesz szó.
- Hiszek egy Istenben
Bibliai értelemben nem mondtam sokat, hiszen az ördögi lények is hiszik, hogy Isten egy, és ráadásul rettegnek[1]. De amit közölni szeretnék, az az, hogy Istennel való viszonyom nem emberektől származik. Nem azért tudom, hogy Isten él, és szeret, mert valaki azt mondta, vagy valakinek a hite megtetszett, vagy az élete példaként előttem állt. Katolikus neveltetésben részesültem katolikus családi háttérben, és éppenhogy nem tetszett az a fajta élet és hit, amit magam körül láttam. Elsőként ezen tapasztalatok választhattak volna el Istentől, és bizonyos értelemben el is választottak.
De rájöttem azóta valamire. Biztos, hogy nem egyedülálló felfedezés, és nem is újdonság a világtörténelemben. De számomra egy bizonyos időpillanatban forradalmi felismerést jelentett, és meg vagyok győződve arról, hogy vannak, akiknek még a jövőben jön el a katartikus élmény. Vagyis:
Nem szabad, hogy a magukat Isten embereinek és Isten hívőinek valló személyek elválasszanak Istentől!!!!
Be akarom bizonyítani sorstársaimnak, hogy Isten igen is az a jó, nagyszerű, tökéletes és elegáns Isten, aki felette áll a pitiáner gondolkodásmódnak és gagyi tettetett hitecskéknek!
Úgy veszem, hogy beszélgetek Veled, aki szintén el vagy keseredve, mert csak ez utóbbit látod magad körül, akármerre is keresed a választ, akármelyik egyházba vagy gyülekezetbe vezet is a sorsod.
Illés próféta siránkozott egyszer, hogy egyedül maradt, mert a gonosz királyné az összes hittársát kiirtotta, és még őt is halálra keresik. Erre az Úr, Illés Istene, fogta magát, és megjelent neki. Volt ott szél, földrengés, tűz, meg minden, ami ezzel jár. Persze, nem mondta Illésnek, hogy na ne nyavalyogj, nem is igaz, amit mondasz. Hanem adott neki rögtön küldetést. [2] Pedig túlzás volt, hogy egyedül maradt. Volt még ott másik száz próféta elbújva a sorok között.[3] Aki nem hiszi, járjon utána. A lényeg mindenesetre, hogy akinek van dolga, az abbahagyja a panaszkodást, és miközben teljesíti a feladatát, megoldódnak a problémák. Hirtelen kiderül, hogy Isten rákoncentrál a problémáinkra, ha mi meg rákoncentrálunk a feladatra.
Most már csak egy nehézség adódik: mikor jön már el az Úr hozzánk széllel, földrengéssel meg tűzzel egy szikla tetejére, hogy közölje velünk a „dolgunkat”?
