Először is magyarázkodással kezdem. Nem volt időm... meg leginkább ihletem írni. Vagy kedvem. Szóval úgy befelefordulgattam közlés terén, és sokmindent csináltam, amit muszálllly is volt. Ez valahogy összefüggött, a sok tennivaló, gond, megoldandó feladat elvette az energiáimat a közléstől, és ezért nem is nagyon beszéltem, csak a közvetlen családdal. Meg a munkakapcsolatokkal. Talán most a tavaszi tisztítókúra után újra lesz kedvem/ihletem/energiám leírni, ami így foglalkoztat.
A Jackson téma úgy alakult, hogy DVD-n megnéztem néhány, Michael Jackson életével foglalkozó filmet. Ezekből az derült ki, hogy az ürge nem csak tökéletes zenész, táncos, showman, apa, főnök, barát és amúgy ember volt, hanem még Istentől származtatott küldetéstudattal is rendelkezett, és erre alapozta tevékenységét.
Hihető a sztori a filmek alapján. Mármint, hogy tényleg úgy viselkedett, ahogy bemutatták. Mindig szerényen. Egyik zenészének azt mondta, hogy akinek ilyen nagy tehetséget adott Isten, az csak szerényen viselkedhet, mert különben elveszítheti, amit kapott. Elég komoly hívőnek tűnt, a God bless you, Bless you, és a L O V E csak úgy röpködött a szájából. Az utolsó, meg nem valósult turnéről szót az egyik filmgyűjtemény. A kiválasztott zenészek és táncosok mintegy hipnózisban, teljesen felfokozott érzelmi állapotban dolgozták végig a próbasorozatot. Azt mutatták be a filmben, hogy hihetetlen inspirációt jelentett számukra Michael, de fordítva is, a sztár is merített az emberei tehetségéből. Meggyőződése volt, hogy a show bemutatása Isten akarata, az ő küldetése, és azt az üzenetet kell átadnia, amit egész életében próbált szolgálni, és ami a toleranciáról, a világbékéről, a környezetvédelemről és a határok feszegetéséről szól.
Valahol azt is mondta, hogy az ő tehetségének bemutatásán, és a tökéletes shown keresztül a nézők is felismerhetik a saját talentumukat és megérthetik, hogy azt hogyan kell kamatoztatni, felhasználni.
Nagyszerű filmek voltak, tele hihetetlen energiával, tökéletességgel. Azt ugyebár nem kell mondanom, hogy tényleg minden tökéletes volt, e született zenész szájából a próbák alatt sem lehetett hamis hangot, vagy tévedést hallani. Ha a koreográfiában megakadt, akkor ezerszer bocsánatot kért, hogy ugyebár, ezért van a próba, hogy az előadáson majd minden klappoljon.
Elbűvölt. Elhittem. Megkönnyeztem.
Egy szomorú tanulságot azonban le kell szűrni ezek után. Tudható, hogy ezen a próbasorozaton úgy vett részt, hogy rengeteg serkentő szert fogyasztott. Ezért nem tudott aludni. És mivel nem tudott aludni, altatókat szedett. A halálos adag altatót is állítólag önmagának adta be, bár ezt a gyanusított orvos állítja.
A film után az a teóriám, hogy szinte mindegy, hogy az orvos adta be, vagy önmaga. Szerintem abba halt bele, hogy nem vette észre, hogy a tehetsége és az adottsága korlátok közé van szorítva. A fizikai teste korlátai közé. Értem, és láttam, hogy minden próbára úgy akart bemenni, mintha az előadásra ment volna, ez viszont iszonyú energiát igényelt. Az egész stáb elképesztően fel volt spannolva a jelenlétében. Egész éjszakás megbeszélések is voltak, ahol minden szakember itta a szavait. Ott is énekelt, szerepelt, inspirált. Ezek az erők már nem voltak benne a fiatalnak csak testsúly alapján értékelhető testben. Úgy gondolta, hogy isteni küldetése felmenti őt a fizikai korlátok alól.
Hát nem. Ez a tanulság.
Az egyik. A másik ugyanilyen fontos. A környezetében nem volt egy ember sem, aki ezt megmondta volna neki. Azt hiszem azért, mert mindannyian elhitték, hogy neki sikerül. És hogy mindenben, mindenkor neki van igaza. Az orvosa és a barátai egyben rajongók, hódolók voltak. Szóval kell a kontroll, még akkor is, ha valakinek akkora tehetsége és küldetése van, mint Michael Jacksonnak. Kontroll nélkül biztos a tévedés. Az ember az ember.
(Nem akarom az életét elemezgetni, nem avatom szenté, és nem akarok pálcát törni, dönteni, kinyilatkoztatni. Számomra hihető volt, ez a véleményem. A negatív hírek általában nem igazolódtak róla, de a házasságai körül sok a homály. Erről is van egy teóriám, valószínű, az életben ki nem derül, igaz-e. A tanulság az akkor is érvényes.)